fabiengyerek

Izgi pár nap volt ez a karácsony. Előtte három napig délutánonként csajokkal találkoztam.  Régesrégi, mostani és virtuális alapon. Kaptam csokit és könyvet, csokit és sálat, csokit és csokit :) Közben az otthoni gép szerelőembernél volt, aki 23-án visszahozta, hogy kész. De nem volt kész egyáltalán, sőt ahogy a modemet rákötöttük, annak teljesen sándor lett, a szolgáltató meg azt mondta, hogy léccilécci csütörtökig ne is szólaljak meg. Ott topogtam, tiszta idegben tágra nyílt pupillákkal, hogy most mi lesz? Négy napig nem-lesz-ne-teeem?
Férjem valami olyasmit morgott az orra alatt, hogy hát akkor beszélgetni fogunk. Vagy tévézni. Ja? Mikvannak.
24-én a nagymacska a szokásos ünnepi formáját hozta, mindig sátoros soknapos ünnepek alatt akar kipurcanni. De szerencsére a szokásos pocok, vagy kismadárcsont most nem annyira durván állt bele a torkába, úgyhogy kibírja (szerintem) amíg a dokinéni rendelni fog holnap reggel.
Ma bejöttem dolgozni (izé internetezni). Többi izgit majd később.

***
[Macska kibírta. Óriásnagy halszálka volt.]

Lehet, hogy hülyén hangzik, de félek a gyerekneveléstől. Folyamatosan szénné frusztrálom magam azzal, hogy jól csinálom-e. És ráadásul ezt igyekszem eltitkolni, főleg a gyermek előtt :)
Hozzátenném, hogy pedagógus diplomám is van, tanultam pszichológiát, de ez végképp semmit se számít :) Egyáltalán nem tudom alkalmazni. Még szerencse, hogy a jog valamivel egzaktabb :)
Összevissza írom itt a szmájlikat, és közben tiszta ideg vagyok. Valahogy meg kéne változtatnom a hozzáállásomat a dolgokhoz. Szorongok és negatív vagyok, ahelyett hogy örülnék annak, hogy van két fülem és nem vagyok szatyor. Sírok, hogy semmi szabadidőm nincs, mert nyilván nem akarok biztosítani magamnak. Csomó könyvet ki kéne olvasnom.
Meg kell tudnom, hogy mi a helyzet a kisgyerekkori félelemmel. A gyermek fél. Nagyjából szimbolikus, nagyjából konkrét. Fél az oroszlántól és fél a krokodiltól.
Az oroszlánról tudom, hogy a Kisvakond című mese miatt van. Amikor megjelenik, és bömböl, és a kisvakond megijed. Ezeket a részeket már nem is nézi egyáltalán. Persze lelkiismeret furdalásom lett, hogy az általam engedett és szerintem ártatlan mese félelmetes. És mindig eszembe jut, hogy Vekerdy szerint a tévé mekkora átok. És azért olvasom most Ranschburg Jenő könyvét, az Élet dolgai sorozatból, mert bízom benne, hogy felmentést ad valamelyest :) (Később leírom, hogy mire jutottam.)
A krokodil már absztraktabb dolog lehet. Egyrészt az egyik kisfiú a bölcsiben egyik napról a másikra, és most már szinte megállíthatatlanul elkezdett nagyon agresszív lenni; harap, karmol és nagy fájdalmakat okoz a többieknek. Nyilván ő az egyik tárgya a gyermekem félelmének, a kis bölcsis krokodil. De másrészt van olyan, hogy estefelé, az ágyon ülve felhúzza a lábát, és kéri, hogy bújjunk el, mert az ágy alatt ott van a krokodil.
Ebben a cikkben találtam, hogy az excentrikus állatoktól való félelem oka gyakran az apa. Hehe, majd szólok neki, hogy ne morogjon annyit. Vagy nem kéne egyáltalán ilyenekről olvasni, vagy mindent tudnom kéne, hogy ne idegeljem magam.

Most értesültem az indexen ebből az idióta című cikkből Paul Watson Sea Sepherd nevű társaságának 30 éves létezéséről. Nagyon szimpatikus fickó. Találtam róla egy-két magyar természetvédő oldalt is: Zöldmagazin, Csillagszív.
A Sea Sepherd honlap legfrissebb híre: Steve Irwin-re keresztelték át egyik hajójukat.
Én mindenképpen a bálnáknak drukkolok.

Kb. nyár óta 250 körül állandósult a napi látogatottság, de tegnap 714, tegnapelőtt 600 valamennyi volt. 300-nál többen találtak ide az egy darab miki kép miatt imidzsguglival. Eddig Brad Pitt (bret, bred stb.) és a Teletubbies keresőszó volt az élen fej-fej mellett :)

A két és fél évesek számára értelmezhetetlen az adventi csokinaptár azon sajátossága, hogy 24 napon keresztül időmérőként funkcionál. Tegnap este nem sok választásom volt; mindegyik kis ablakot ki kellett nyitni, hogy mindegyik kis csokit megehesse a gyermek. Vagy vörösfejes, könnypréselős, ordítós hiszti.
Két és fél évesek számára teljesen felesleges adventi csokinaptárat venni, még akkor is, ha igazi tejcsokoládé, pláne ha csak kakaós tejtábla.
Aláfestő zene [Sziámi - Tapasztalat (száz bolha)]

Tegnap este sokáig dolgoztam egy tegnapelőtti határidős munkával, amit úgy elfelejtettem, mint a huzat. Nem volt felírva, és mostanában ami nincs nekem felírva, az nem létezik. Lehet, hogy ez valami mellékhatása a blogolásnak. Ezért fáradtan ébredtem, ezért türelmetlen voltam a gyermekkel, ezért ő üvöltve sírt, hogy nem jön bölcsibe, és/vagy nem veszi fel az új kabátját, hanem csak a régit. A régi kabátja azonban a bölcsiben van, udvaros-koszolósnak beadva. Az új kabátja csinos barna bőrhatású, vagány repülőskatonás, jóképű nagyfiús, nem bölcsiudvarra koszolnivaló, hanem reggel-délutáni autóból bölcsibe sétálós. (Otthon hétvégére megint más kabátot nyüsztetünk, mert olyankor a hatványozottabb koszolás evidens.)
Aztán valahogy ráráncigáltam a csinos nagyfiús repülős kabátját, aztán dühösen kimentem mínusz ezer fokban autóablakot jégteleníteni, hogy majd visszamegyek a gyermekért, de ő kijött utánam, ezért én nem mentem vissza.
Csendesen autóztunk befelé, én csendes idegben, a gyermek csendes duzzogásban. Nem volt kedvem felvidítani se saját magam, se a gyermeket, és ezt nagyon utáltam, hogy így van, de nem volt kedvem.
A Petőfi rádió csendes aláfestő zenéket zizegett, aztán egyszercsak megszólalt reggel negyed nyolckor a Nirvana. Nehéz az autózás az ilyen hangulatemberekkel, mint én; szegény gyermek se tudta, hogy most mi van. Üvöltött a Smells like teen spirit, én meg vigyorogtam.
Közvetlenül ezután a Fatboy Slim-féle James Brown I feel good jött. Hehehe, örültem neki már az első hangnál, aztán meg sírtam a nevetéstől vezetés közben, mert a gyermek utánozta a sikítást, teljesen eltalálva a hangszínt. A kis usankájával, repülős kabátjával, bekötve a gyerekülésbe, sikítva-morogva úgy nézett ki, mint egy kisoroszlán.
Következett az Üllői Úti Fuck: Eskövő
Aztán sokat autóztunk, mire beértünk, én a dugóban araszolós vezetés közben még egy ottmaradt alufóliadarabból egy kis tálkát is gyártottam kakaós gabonabogyók hátraadogatásának megkönnyítése céljából. Más kaja nem volt nálam, mivel ugye nem mentem vissza a házba a gyermekért, ezért elfelejtettem. Egy csomó más dologgal együtt. Lehet, hogy fel kellett volna vakarnom az autó szélvédőjére.
Végig jó zene szólt. Amikor leparkoltunk a rakparton, akkor például a Perfect Day. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni. Beértünk a bölcsibe. Repülőskabát le, benti szandi fel, nyúlok a táskámba, és akkor ott azonnal nyüszítve haza akartam menni. Otthon hagytam a gyermek kukásautóját. Mert nem mentem vissza érte, és ezért elfelejtettem. A gyermek nagyon sírt, én nagyon utáltam magam. Kilenc felé telefonált a gondozónő, hogy megnyugodhatok, két dömperrel a hóna alatt reggelizik. Great.
Meglehetősen fos kedvem van ma. Akinek nincsen esze, legyen notesze.

Annyira szeretném, hogy majd a gyermeknek ne ilyeneket kelljen olvasnia. Hanem bármi más érdekes tudományost, vagy szépirodalmat, mindegy, csak szórakoztatóbb legyen, mint ez. Kevés rosszabb érzés van, mint az ilyesfajta tükörbenézés. Fúj de undorító egy posvány országban élek. Nem szeretem magam erre emlékeztetni, nem is gondolok rá, dolgozom, gyermekkel játszom, nem nézek tévét. Erre idejön egy ilyen cikk. Féltudású elit... precíz összefüggések. Kicsit azért eufémisztikus. Szerintem kókler, kontraszelektív, ostoba és szívtelen trágyalégylárvák. Azt nem értem, hogyan lehet ezekkel szóba állni egyáltalán, vagy sztárolni például egy Abramovicsot. Nem értem, tényleg. Mondjuk nem is akarom érteni, és azt remélem, hogy mire a gyermek megnő, ez az egész féltudású elit csak egy oldal alja apróbetű lesz majd a történelemkönyvekben.

A bölcsiben két télapóst is danolásznak. Először úgy volt, hogy "két szarvas húzta, hálitetette, gömbölyű zsákját hálitetette", de most már a gyermek egyre nagyobb pontossággal találja el a szavakat. Úgyhogy mindkét dalocskát sokszor énekeljük az autóban is.

A hullapelyhes c. örökzöld több zenélősforgós, vagy csak szimplán zenélős babajátéknak adja a dallamát. Egy ideig nem tudtam hová tenni, hogy mi köze is lehet a Télapónak a csecsemőjátékokhoz, de aztán a témában óhatatlanul bővülő ismereteimnek köszönhetően megvilágosodtam, hogy ez a kis dal valójában a Twinkle, twinkle little star című angol gyermekdal, amely többféle szövegvariációban él a világban, dallama pedig Mozartig vezethető vissza.

Bővebben a wikipédián:
http://en.wikipedia.org/wiki/Twinkle_Twinkle_Little_Star

Hull a pelyhes

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
Nagyszakálló Télapó jó gyermek barátja
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Télapó itt van

Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla
Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette, gömbölyú zsákját, százfele vitte
Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Donászy Magda: Áll a fenyő

Áll a fenyő az erdőben, zöld ruhában, ünneplőben
Tél van, ága csupa hó. Ráfújta a télapó.

***

Kis karácsony, nagy karácsony, kihűlt-e már a kalácsom
Ha kihűlt már ide véle, hadd egyem meg melegébe.
Jaj, de szép a karácsonyfa, ragyog rajta a sok gyertya
Itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa

***

A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép
Nem is sárba, ebadta, ropog a hó alatta
Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.
4 /szó-szó mi-dó szó-szó mi Z, szó-szó mi-dó szó-szó mi Z,
szó-szó szó-lá szó-szó-lá (szinkópa), szó-fá mi-ré mi re dó

Az egyszervolt.hu készítői kaptak már egy csomó elismerést, én még azért nem méltattam őket megfelelőképpen, mert ennek csak nagyjából most érkezett el az ideje, mert már nemcsak én választom a gyermeknek, hanem ő is nekem.
A gyermek - két és fél évesek kikerülhetetlen egójának megfelelően - önállóan választhat szabadidős tevékenységet, az általam engedélyezett listákról. Négy kategória van (ami attól is függ, hogy nekem mit kell épp elvégeznem): játék (ami nemcsak játék), kimenős programok, olvasás, mesenézés. Leginkább persze a játszást szokta preferálni, de amikor mesenézést választ, akkor ott van a dvd-n a Kisvakond, Thomas, Teletubbies, tv-n napszaktól függően Bebe tv vagy cbbc, illetve az egyszervolt. Ennyi és nem több.
Egyszervolt nem egyszerű, mivel számítógépet kell használni, vagyis mindenképpen ott kell lennem. Ezért úgy alakult, hogy vasalás közben ez a program. Én kampányvasaló vagyok, összegyűjtök több köbméter ruhát, mire rászánom magam a dologra, ami így órákig tart, amely időre meg kell oldani a gyermek időtöltését. (Ha a kampánycsendben szükség van valamire, akkor pánikvasalással oldom meg a dolgot, hajnalban kitúrom a kupacból a ruhát, és azt az egyet kivasalom.) Szóval, amikor nekiállok vasalni, jó sok időm van, figyelni is kell, meg nem is, ráadásul a számítógép és a vasaló egy helyiségben van, így a lehetőség adta magát, és szép lassan rászoktunk az 'én vasalok gyermek egyszervoltot néz' c. programcsomagra.

Az animációk és a mese.tv az életkorának legmegfelelőbb. Van, hogy egymás után kéri a kedvenceit, vagy egymás után sokszor ugyanazt. Mesékre figyel, dalokat énekelgeti, idő telik, én meg vasalok.

Az egyszervolt.hu-nak minden részlete igényes. Az egész dizájn arról szól, hogy ez egy mesés világ, gyerekeknek. Kalákás és hasonlós, sok zenés, mesés, verses, színművészes, játékos, ötletes, vállalható. Örülök, hogy van.

Kis ünnepség keretében terveztem egy megemlékezést a blog első éves szülinapjáról, ami két nappal ezelőtt volt :) Azonban a gyermek a pseudokruppjára való tekintettel otthonában tartózkodik apukájával, így én estig is dolgozhatok akár, és tekintettel a jelentős mennyiségű elmaradásomra, dolgozom is. A gyermek ugyan nem érzi rosszul magát (ezért is merem apjával hagyni), mert nem lázas, viszont se nézni nem jó, se hallgatni. Borzasztóan köhög, és gyakorlatilag megállás nélkül. Ma hajnalban mindennek a tetejében azzal keltett, hogy "anya nem tudok látni!". Én egyáltalán nem láttam tekintettel arra, hogy nem is aludtam a köhögése miatt, de aztán gyorsan észhez kellett térnem, mert a gyermek tényleg nem tudta kinyitni a szemét. Teljesen össze volt ragadva, még ilyet nem is láttam. Persze sikítoztam a férjemnek, a gyermek meg sírt, aztán langyos vizes textilpelussal valahogy sikerült megoldani a dolgot. Ma reggeli csekkoláskor gratulált a dokinéni a kötőhártyához is. Eddig megúsztunk mindenféle betegséget, és gyógyszert, de most négyfélét kell adni ötféle kiszerelésben és időpontban, úgyhogy teleírtam a hűtőt a férjemnek az utasításokkal. Az egyik rossz ízű, a másikat fújni kell, a harmadikat cseppenteni, a negyediket kiskanállal. Szegény, hardatwork otthon. Én meg keresem a pénzt. És közben elfelejtettem vicces statisztikákat gyártani az elmúlt egy évről :) Na majd szilveszterkor.

Kisvakond a legújabb kedvenc. Lehet kapni kisvakond mesegyűjtemény néven 7 dvd-t, egyenként 4-8 rajzfilmet tartalmaz. Az elsőt egy hét pilot projekt után a többi hat egyben követte. Nagyon édes, nyilván nem kell bemutatni.

Két probléma van vele: az egyik az, hogy valaki valamilyen érthetetlen ötletből kifolyólag képes volt leszinkronizálni a 2-es és a 6-os dvd-t. Brutál, amikor affektáló gyerekszinkronhangok a kisvakond tündéri nevetgélését alábeszélik. Ezt a kettőt azonnal elajándékoztam :) (Kidobni nem volt szívem, pedig kukába való.) A másik az, hogy néhol komolyan félelmetes, legalábbis egy két és fél éves számára. Az oroszlános leginkább. Erről írok majd külön, mert nagyon megdöbbent ez :)
Legújabb szerepjátékainkba beépült az, hogy "én oloszlán vagyok és mologok". Meg az, hogy "anya én vagyok a kisvakond, te mi vagy? Te is kisvakond vagy." És akkor egyikünk azt mondogatja (meglehetősen sokszor), hogy "ahoj" a másik meg hogy "juhé". Vagy, hogy "kamomila".

A magyar rajongói honlapról sok érdekességet meg lehet tudni.
http://www.kisvakondklub.extra.hu/news.php
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_vakond
http://en.wikipedia.org/wiki/Mole_(Zden%C4%9Bk_Miler_character)

Az olyan kedvenc zenéket fogom ezen az álnéven összegyűjteni - egyszerűségi okokból youtube linkekkel - ami nem kifejezetten gyerekdal, hanem kifejezetten nem, ám a gyermek szereti, tekintettel arra, hogy az én kedvencem és sokszor hallja. Ráadásul rádiós és autós a kategória, az otthoni kedvencek a zenegép címszó alatt gyűlnek.

***

James Kakande munkásságáról csak a Petőfin hallottam eddig, a Skatastic c. számban szereplő gyerekkórust kitűnően hozza a gyermek.

A Kistehén tánczenekar teljesen egyértelmű kedvenc. A Szájbergyereket a gyermek a következőképpen énekli: "Van egy-két tó a ház alatt, ha beleteszem leüti a lábamat. Száááá kéjjél bocsánatot, nem mutatom meg a bocsámat ott". :)

4: Jöttünk haza a gyermekkel, messziről hallottam, hogy apa VHK-t hallgat. Jó régen, már nem is emlékszem hehe járkáltunk koncertre, nagyon bírtuk. Aztán, még jóval a gyermek születése előtt megbeszéltük, hogy majd ezt nem fogjuk hallgatni, mert nem jó, mert a legjobb barátunk azt hitte, hogy ez suicid zene, ami neki mindegy már, de nekünk még nem. Valami nagy nyomora lehet most a férjemnek, mert normál nyomorok esetén egy Kusturica is elég. De mire elszántam volna magam a lelki élet ápolására, a gyermek megkérdezte, hogy "apa, miért orbitál a bácsi?", mely kérdés elég is volt a stresszoldáshoz.
A negyedik és az utolsó számot megjegyzem, szeretem, jó emlékek fűznek hozzá az Almássy téren. De azért hamar csere fog itt következni.

 

Folytatódik. Miért-korszak van. Interdiszciplinárisan igyekszem koherens, logikus, igaz válaszokat adni a megválaszolható kérdésekre. Például. Miért megy le a Nap? Hová megy le a Nap? Miért leszállt a köd? Miért forró a leves? Miért sír a baba? Miért fékezett a bácsi? Miért piros a lámpa? Miért ugat a kutyus? Mit visz a kamion? De miért? A nem megválaszolhatókra sajnos nincs mindig ötletem. Mit eszik a cica? Husit. Mit eszik a kutyus? Husit. Mit eszik a darázs? Virágot. Mit eszik a hajó? Ööö benzint. Mit eszik a kacsa? Halat. Mit eszik a hal? Vizet. Mit eszik a ház? Öööö. Nem eszik semmit. De mit mond a lepke? Mit mond a zsiráf? Mit mond a viziló? Öööö. Mit mond a kisvakond? Ezt legalább tudom, azt mondja, hogy ahoj.

Ha most rajtam múlna, módosítanám a Btk-t, a Be-t, az Rtv-t és az Alkotmányt a következőképpen:
Aki az emnullás autóút NagyDunaHídján a járművezetés szabályainak megszegésével balesetet okoz, és olyan pofátlan, hogy túléli, annak a kiérkező rendőr azonnali hatállyal köteles széjjeltépni a jogosítványát és behajítani a Dunába. Főbüntetésként életfogytiglani járművezetéstől eltiltásra kell ítélni, mellékbüntetésként megfontolható a feltorlódott kocsisor járművezetői általi nyilvános pofánvágás. Vita és tárgyalás nélkül.
Nem mellesleg országos népszavazást szeretnék a következő kérdésben: Egyetért-e ön azzal, hogy aki az emnullást a jelen kinézetében megtervezte és jóváhagyta, az hülye és monnyonle.

Amióta nekem is van, nem bírom elviselni, a gyerekek szenvedését. Szeretem Manu Chao számát, de ma láttam először, és utoljára. Kikészültem ettől a kliptől.
Egész délelőtt pakoltam, mert jövő héten - egy blogtársam hatására - megyek a fővárosi csecsemőotthonba, elviszem a gyermek kinőtt jó állapotú vagy sosem használt ruháit, cipőit, néhány könyvet, játékot (és a gyerekszigeten szerzett zoknikat) az ottani babáknak. Majd megpróbálok nem sírni hazafelé a kocsiban. Addig se nézek híradót, nem olvasok híreket, és kivonulok a világból is, vagy elmegyek Afrikába gyerekeket ölelgetni. Áááá kész vagyok.

Sokat autózunk, a gyermek meg én. Napi min. 60km/2h. A gyermek alapvetően jól tűri, születése óta hozzászokott a mindennapos utazáshoz, de a lekötözött két és fél évesek minden öntudatával és kreativitásával üti el az időt. Például enni-inni kér, én pedig vezetés közben adogatom hátra a keszket, kocsikeszket (kakaós keksz), kölesgolyót, ropit, és kulacsban vizet. Bonyolultabb élelmiszerek ki vannak csukva, mert nem humoros májkrémes ablakot törölgetni, csokimaszatos mancsnyomokat eltüntetni az első ülés hátulsó részéről vagy fél percenként egy nagy nyomással szökőkútszerűen szétfröccsenő kis dobozos őszibaracklevet felitatni papírzsepivel. Az autó hátsó része egyébként is úgy néz ki, mint egy játszótér tekintettel néhány plüssállatra, három-négy leporelló könyvecskére, egy katicás Samsonite gyermekhátizsákra és a jelentős mennyiségű kisautóra. Ezek jó szolgálatot tesznek az unalom ellen mondjuk három percig. Szerencsére érdekes útvonalon haladunk. Falu, autóút, nulláshíd, Duna, hatosút, rakpart, sok-sok különböző színű autó, érdekesebbnél érdekesebb tereptárgyak és élőlények. Ha a vezetéstől nem tudnék eléggé figyelni, akkor a gyermek kommentjeire hagyatkozom városnézésileg.
- Zőőőld, dudu mennie! Piros, nem dudu mennie! Anya, sárgán mentünk át! - Anyaaa, kék tutu, szia Thomas! - Anyaaa, meséld el a villamost, meséld el a zöld autót, meséld el a sok autót, meséld el a hidat, meséld el a motoros bácsit! - Odanézz traktooor! Odanézz naaagy daru! - A napocska elbújkált a felhő mögé. Itt vaaaan! Anya kérem a napszemüvegedet! Kérem a cumit! Monnyad két cicát. - Itt aarrra kell menni!!! Nem arra, arrrraaaa! Pizzát kell venni és arra kell menni (Campona felé).
Fentiekből kifolyólag többféle tevékenységet is választhatok a vezetés mellé. Vagy el kell magyaráznom, hogy miért nem arra megyünk, vagy mesélnem kell a sok-sok autóról, esetleg a buszvezető bácsiról, aki felkel reggel, és elmegy a végállomásra, aztán minden állomáson megáll, és az emberek leszállnak és felszállnak. Énekelhetek gyermekdalokat is, ha a gyermeknek úgy tartja kedve, márpedig úgy tartja. Ha halad a sor, akkor szoktam, ha több sávban állnak mellettem, akkor nem szoktam. Legjobb opció azonban, amikor rádiót hallgathatunk. (Zárójelben jegyzem meg a beállított adók jegyzékét: MR2 Petőfi Rádió 90%, a fennmaradó tíz százalékon osztozik a MR3 Bartók Rádió, a Rádió C, a Rádió Café és a Pont FM.) Ilyenkor is szoktunk énekelni, mert én szeretek énekelni. Gyermek is szeret énekelni, néha meg is lepődöm, hogy milyen jó ízlése van. A sor végeket énekli például hogy: szemembe, zsebembe, hajambaa, labamba.
Bírja még a Belga egyik refrénjét: az a baj, az a baj, az a baj.
Legjobb azonban, amikor a hiperkarma mindenki függ valamitől, mindenki függ valamitől szövegét énekli. Cumival a szájában :)
Iszonyat fárasztó reggel fél hatkor kelni, magamat elkészíteni, a gyereket felöltöztetni, dugóban bevezetni a városba, bemenni a bölcsibe, átöltöztetni, aztán berohanni melóhelyre, négyig megállás nélkül észt osztani, bölcsibe rohanni, átöltöztetni, dugóban hazavezetni, este fél hatra hazaesni. Fárasztó, de szórakoztató :)

Nagyon jó ötlet a gyermekirodalmi adatbázis. Különösen tetszik az életkori ajánló. Remélem fejlődik majd az oldal, el tudnék képzelni - nyilván kiadóktól függő - képeket, esetleg a különböző kiadás képeit egymás mellett-alatt, linket a teljes szövegre, linket a hangos szövegre, linket a műből készült egyéb műfaji feldolgozásokra.
Jó munkát az oldal készítőinek! :)