Hull a pelyhes
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
Nagyszakálló Télapó jó gyermek barátja
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.
Télapó itt van
Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla
Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette, gömbölyú zsákját, százfele vitte
Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Donászy Magda: Áll a fenyő
Áll a fenyő az erdőben, zöld ruhában, ünneplőben
Tél van, ága csupa hó. Ráfújta a télapó.
***
Kis karácsony, nagy karácsony, kihűlt-e már a kalácsom
Ha kihűlt már ide véle, hadd egyem meg melegébe.
Jaj, de szép a karácsonyfa, ragyog rajta a sok gyertya
Itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa
***
A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép
Nem is sárba, ebadta, ropog a hó alatta
Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek
örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.
4 /szó-szó mi-dó szó-szó mi Z, szó-szó mi-dó szó-szó mi Z,
szó-szó szó-lá szó-szó-lá (szinkópa), szó-fá mi-ré mi re dó
A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép –
nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyõ, kis madárnak pihenõ –
búcsúzik a madártól, õzikétõl elpártol.
Beszegõdik, beáll csak szép karácsony fájának –
derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengõ: csendüljön, ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben.
