[Vladimir Szutyejev: Vidám mesék]
Szinte minden este olvasnom kell a vidám meséket. Nagyon édesek, gyermekkoromból emlékszem rájuk. Van egy-két része, amit lektorálva mesélek, mert például a medve nagyon furán néz ki úgy, mint Mihail Ivanovics, vagy a karácsony furán néz ki december 31-én.
Általában az első négyet kell végigmondani: Kispipi és Kisréce, A három kiscica, A gomba alatt és a Miau. A gombás a gyermek kedvence. Nagyon durván tudja már kívülről az egész bonyolult körmondatokat is. Ráadásul, ha nem elég átélve mondom azt, hogy és ekkor a nyúl ugrott ki a tisztásra, bújtassatok el, kiáltotta, mentsetek meg, üldöz a róka... akkor simán leállítja a projektet, és újra kell kezdenem.
Ezen kívül néha rögtönöznöm kell a jó róka rossz róka témakörben, mert a gombás mese gonosz rókája vs. Vuk személyiségkülönbségeinek szövevényeibe néha belekérdez, megspékelve néha a gonosz-e a simabőrű bónuszkérdéssel. Szutyejev azért jó, mert ha csak önmagában nézzük, akkor ilyen bonyolult dolgokra nem kell válaszokat kreálnunk. Kispipi nem tud úszni, a kályhacső kormos, a gomba megnő az esőben, oszt jónapot. Természetesen 10/10.
