Én hónapok óta most néztem rá a statisztikára először..., és tényleg kétezren jönnek ide folyamatosan??? húha.
Tegnap március 15-i ünnepély volt nyilván minden iskolában, óvodában. Gyermek reggel emlékeztette a széjjelszórt anyját, hogy ugye ünneplő, kokárda, szép nadrág... Egészen biztosan eltettem egy rakás kokárdát régebben valami jó helyre, hogy meglegyen, minden fiókot kiborítottam, de nem lett meg, vagy a költözésben elveszett, fogalmam sincs. Volt húsz percem reggel, de semmi ötletem nem volt. Gyermek totál biztos volt benne, hogy mire felöltözik, meglesz a kokárda is, én sem aggódtam, hiszen volt még negyed órám, mit izguljak... rakosgattam a kipakolt fiókokat visszafelé, és közben találtam egy régi mű aranyérmemet valami sportversenyről, nem lehetett beazonosítani, de gyorsan leszedtem az érmet, és a szalagot szétvágtam, egy kábé tíz centis darabot kokárda formájúra hajtottam, hogy az így jó lesz. Kerestem ziherejsztűt - hogy a francba kell ezt írni? biztosítótű, ez baromság - és találtam is. Gyermek felöltözött, én épp tűztem volna rá nagy boldogan a gyermek fehér ingen lévő legszebb kötött pókemberes fekete pulóverére, mire ránézett, és éktelen sírásban tört ki... azt hittem szíven szúrtam azzal a nyomorult ziherejsztűvel, de nem. Sose hisztizik, és nem elégedetlenkedik, okosabb ennél :) ezért is lepődtem meg, amikor üvöltése hüppögéssé szelídült, és kinyögte végre, hogy mi baja. Nem szép a kokárda, mert nem olyan cirádás a teteje, hanem csak úgy meghajlítottam, és az béna, és az nem jó... miért nem tudok rendes kokárdát adni neki???... Álltam, mint a bálám szamara, vagy kié, hogy mivan??? Kisfiam, mi nem tetszik ezen a kokárdán? Ez csak egy szalag, a kokárda, egy piros-fehér-zöld csík, és kész. Nem az a lényeg, hogy hogy néz ki, hanem az a lényeg, hogy mit szimbolizál. Szimbolikusan. Érted?. Lehetne egy sima csík, vagy kitűző, vagy lufi, vagy zászló vagy karkötő vagy papucs orrán pamutbojt, teljesen mindegy... Láttam, hogy megérti, felfogja, és gondolkodott egy picit, mielőtt újra belekezdett abba, hogy de én nem tudom milyen az igazi, fogalmam sincsm, mert az iskolában mondták, és ő látta, hogy milyen az igazi... Ja tényleg! Mindig elfelejtem, hogy ott most mindent jobban tudnak :) Ez teljesen normális, a tanítónéni az istenkirálycsászárnő, amit mond, az szentírás. Mindig elfelejtem :) Még egy észérv jutott az eszembe: hogy harmincnál is több március tizenötödikén vagyok túl kisfiam, tudom, milyen a kokárda, és jártam iskolába is, tudom, hogy milyen a kokárda. - De anya te régen jártál iskolába! próbált még mindig érvelni az igaza mellett. Jó kisfiam, de 1848 meg még régebben volt, zártam le a vitát. Elvittem a suliba, bement egyedül, mert már nagyon ciki, ha vele megyek, hiszen mindjárt hétéves lesz :) Integettem a kapuból és azóta nem láttam, mert tegnap az apja ment érte, és én most négy napig egyedül leszek a hegyen... szerintem ezért nyitottam ki a blogot, és örülök, és jó napot szeretnék kívánni.
