Kis ünnepség keretében terveztem egy megemlékezést a blog első éves szülinapjáról, ami két nappal ezelőtt volt :) Azonban a gyermek a pseudokruppjára való tekintettel otthonában tartózkodik apukájával, így én estig is dolgozhatok akár, és tekintettel a jelentős mennyiségű elmaradásomra, dolgozom is. A gyermek ugyan nem érzi rosszul magát (ezért is merem apjával hagyni), mert nem lázas, viszont se nézni nem jó, se hallgatni. Borzasztóan köhög, és gyakorlatilag megállás nélkül. Ma hajnalban mindennek a tetejében azzal keltett, hogy "anya nem tudok látni!". Én egyáltalán nem láttam tekintettel arra, hogy nem is aludtam a köhögése miatt, de aztán gyorsan észhez kellett térnem, mert a gyermek tényleg nem tudta kinyitni a szemét. Teljesen össze volt ragadva, még ilyet nem is láttam. Persze sikítoztam a férjemnek, a gyermek meg sírt, aztán langyos vizes textilpelussal valahogy sikerült megoldani a dolgot. Ma reggeli csekkoláskor gratulált a dokinéni a kötőhártyához is. Eddig megúsztunk mindenféle betegséget, és gyógyszert, de most négyfélét kell adni ötféle kiszerelésben és időpontban, úgyhogy teleírtam a hűtőt a férjemnek az utasításokkal. Az egyik rossz ízű, a másikat fújni kell, a harmadikat cseppenteni, a negyediket kiskanállal. Szegény, hardatwork otthon. Én meg keresem a pénzt. És közben elfelejtettem vicces statisztikákat gyártani az elmúlt egy évről :) Na majd szilveszterkor.
