Izgi pár nap volt ez a karácsony. Előtte három napig délutánonként csajokkal találkoztam. Régesrégi, mostani és virtuális alapon. Kaptam csokit és könyvet, csokit és sálat, csokit és csokit :) Közben az otthoni gép szerelőembernél volt, aki 23-án visszahozta, hogy kész. De nem volt kész egyáltalán, sőt ahogy a modemet rákötöttük, annak teljesen sándor lett, a szolgáltató meg azt mondta, hogy léccilécci csütörtökig ne is szólaljak meg. Ott topogtam, tiszta idegben tágra nyílt pupillákkal, hogy most mi lesz? Négy napig nem-lesz-ne-teeem?
Férjem valami olyasmit morgott az orra alatt, hogy hát akkor beszélgetni fogunk. Vagy tévézni. Ja? Mikvannak.
24-én a nagymacska a szokásos ünnepi formáját hozta, mindig sátoros soknapos ünnepek alatt akar kipurcanni. De szerencsére a szokásos pocok, vagy kismadárcsont most nem annyira durván állt bele a torkába, úgyhogy kibírja (szerintem) amíg a dokinéni rendelni fog holnap reggel.
Ma bejöttem dolgozni (izé internetezni). Többi izgit majd később.
***
[Macska kibírta. Óriásnagy halszálka volt.]
