fabiengyerek

Tegnap este sokáig dolgoztam egy tegnapelőtti határidős munkával, amit úgy elfelejtettem, mint a huzat. Nem volt felírva, és mostanában ami nincs nekem felírva, az nem létezik. Lehet, hogy ez valami mellékhatása a blogolásnak. Ezért fáradtan ébredtem, ezért türelmetlen voltam a gyermekkel, ezért ő üvöltve sírt, hogy nem jön bölcsibe, és/vagy nem veszi fel az új kabátját, hanem csak a régit. A régi kabátja azonban a bölcsiben van, udvaros-koszolósnak beadva. Az új kabátja csinos barna bőrhatású, vagány repülőskatonás, jóképű nagyfiús, nem bölcsiudvarra koszolnivaló, hanem reggel-délutáni autóból bölcsibe sétálós. (Otthon hétvégére megint más kabátot nyüsztetünk, mert olyankor a hatványozottabb koszolás evidens.)
Aztán valahogy ráráncigáltam a csinos nagyfiús repülős kabátját, aztán dühösen kimentem mínusz ezer fokban autóablakot jégteleníteni, hogy majd visszamegyek a gyermekért, de ő kijött utánam, ezért én nem mentem vissza.
Csendesen autóztunk befelé, én csendes idegben, a gyermek csendes duzzogásban. Nem volt kedvem felvidítani se saját magam, se a gyermeket, és ezt nagyon utáltam, hogy így van, de nem volt kedvem.
A Petőfi rádió csendes aláfestő zenéket zizegett, aztán egyszercsak megszólalt reggel negyed nyolckor a Nirvana. Nehéz az autózás az ilyen hangulatemberekkel, mint én; szegény gyermek se tudta, hogy most mi van. Üvöltött a Smells like teen spirit, én meg vigyorogtam.
Közvetlenül ezután a Fatboy Slim-féle James Brown I feel good jött. Hehehe, örültem neki már az első hangnál, aztán meg sírtam a nevetéstől vezetés közben, mert a gyermek utánozta a sikítást, teljesen eltalálva a hangszínt. A kis usankájával, repülős kabátjával, bekötve a gyerekülésbe, sikítva-morogva úgy nézett ki, mint egy kisoroszlán.
Következett az Üllői Úti Fuck: Eskövő
Aztán sokat autóztunk, mire beértünk, én a dugóban araszolós vezetés közben még egy ottmaradt alufóliadarabból egy kis tálkát is gyártottam kakaós gabonabogyók hátraadogatásának megkönnyítése céljából. Más kaja nem volt nálam, mivel ugye nem mentem vissza a házba a gyermekért, ezért elfelejtettem. Egy csomó más dologgal együtt. Lehet, hogy fel kellett volna vakarnom az autó szélvédőjére.
Végig jó zene szólt. Amikor leparkoltunk a rakparton, akkor például a Perfect Day. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni. Beértünk a bölcsibe. Repülőskabát le, benti szandi fel, nyúlok a táskámba, és akkor ott azonnal nyüszítve haza akartam menni. Otthon hagytam a gyermek kukásautóját. Mert nem mentem vissza érte, és ezért elfelejtettem. A gyermek nagyon sírt, én nagyon utáltam magam. Kilenc felé telefonált a gondozónő, hogy megnyugodhatok, két dömperrel a hóna alatt reggelizik. Great.
Meglehetősen fos kedvem van ma. Akinek nincsen esze, legyen notesze.