fabiengyerek

Első nap az óvodában. Jelzésszintű beszoktatás volt reggel. Alvás után, uzsi körül kellett menni érte. Először széjjelütötte a fejemet, amiért ott akartam hagyni a benti cuccait és a zsákját, és egyáltalán mindent haza akart vinni, ami az övé. Aztán lehiggadt és csendben sétáltunk a villamos és az autó felé. Próbáltam őszinte és bátorító mosollyal megkérdezi, hogy "na milyen volt az oviban?", mire rámnézett, és komolyan méregetett egy kicsit. És eltelt egy-két másodperc mire rájöttem, hogy nyilván nem sikerült őszinte és bátorító mosolyt csalnom az arcomra, mert a gyermek visszakérdezett, hogy "na milyen volt a gozonában*?". Hát ennyiben maradtunk. 
Elvileg csak jóval hat éves kor után értik a cinizmust, iróniát és egyéb bonyolultságokat. Gyakorlatilag nem csak.  

Ma reggelre visszanyerte az ártatlan három éves énjét, és a Műegyetemtől a Gellért-térig minden utunkba kerülő útépítő munkásnak köszönt és mindegyiknek külön elújságolta, hogy igen, ő oviba megy. Hehe, nyilván jó volt az tegnap.

* Gozona = dolgozó. Tök jól hangzik, így használjuk.

Ma volt az első ovis szülői, én már fél éve szénné izgultam magam, és most nagyon örülök. Június elején már kicsit örültem, mert felvették a kiszemelt és egyetlen logisztikailag megoldható (munkahelyem ill. bölcsi melletti) oviba, de ez egyáltalán nem volt biztos, mert manapság egy egyetemi felvételi jóval egyszerűbb ügy. Ebben a budai kerületben leginkább csak a kerületi lakosokat veszik fel, a nem kerületi lakosokat, de kerületi munkahellyel rendelkező szülők gyerekeit csak akkor, ha van hely. Minden lehetséges helyen és időben nyomtam a projektet, összes vonatkozó jogszabályra hivatkozva, mivel azok egyenlő helyen említik a lakos és dolgozós gyerekeket, és elmentem volna bármilyen végső fellebbezésig is. Amíg ki nem írták a listát a gyermekem nevével, addig síkideg voltam. Aztán azon izgultam, hogy a két csoport közül lehetőleg abba kerüljön, ahol a szimpibb óvónők vannak, ami nem más, mint megérzés, mert néhány mondatos beszélgetésen és vizuális élményeken kívül nem tudtam mire alapozni. Ezen felül azon is izgultam, hogy a bölcsistársak közül lehetőleg minél többel kerüljön egy csoportba, és lehetőleg azokkal, akik szimpibbek. Amit szintén nem valami nagy biztonsággal, bölcsis élmények alapján tudtam meghatározni. És tehát most volt a szülői, aholis a szimpibb óvónőkhöz kerültünk, szimpi gyerekekkel. Érdekes módon a másik bölcsis csoportból is a katica és a labda gyerekek anyukájával kellett versenyt futni a jelekért, de mivel kislány a másik katica, ezért előzékenyen átengedtem. És mivel 13 lány és 7 fiú került egybe, ezért a fiús jeleket teljes lelki nyugalommal tudtuk szétosztani. Szóval megnyugodtam jól. Illetve most meg már csak azon kell izgulnom, hogy milyen típusú hajót rajzoljak bele a gyermek cuccaiba.

Általánosságban nem írok semmi görögöset, mert tízszer voltunk már (az utókor kedvéért lásd alább), és mindent megnéztünk, amit a férjem meg akart már nézni. Mükénei kor dilije van, az athéni nemzeti múzeum az neki a játszótér. Idén a gyermekre való tekintettel eltekintett Athéntól hála az égnek. Toloról nem mindenkinek egyértelmű, hogy a legjobb hely a világon, de szerintünk az. Kristálytiszta a tenger, emberszabású a part, elképesztően nyugodt az idill a kabócákkal. És közel van Mükéné.

A tíz az ilyen volt:

Először: Tolo 1996 körül, két hét, ketten. Odafelé busz, visszafelé repülő, mert ahogy kiértünk, azzal a lendülettel döntöttük el, hogy busz soha többet, és azonnal megvettük a repjegyet. Megnéztük Mükénét, Tirünszt, Argost, Napfliont, Epidavrost, Delphit, Athént. Megfertőződtünk a görög édességekkel, kajákkal, italokkal.

Másodszor autóval Szerbián át Asprovaltába, férjem egyik kollégájával, feleségével és öt éves gyerekével, amit is akkor horrorként éltem meg. Asprovaltából feltétlenül le kellett menni három napra Argolisba és meg kellett nézni Delphit, Athént, Mükénét, Epidavrost, Tirünszt, Argost és Napfliont. Palea Epidavrosban szálltunk meg, ami egy nagyon kicsi de nagyon jó hely.

Harmadszor Krétán voltunk repülővel ketten. Megnéztük Knossost, Malliát, Fesztoszt, Gortiszt, meg persze az Iraklioni múzeumot, valamint konstatáltuk, hogy Dél-Kréta remek hely, de Hersonissos környéke nem nekünk való.

Negyedszer azt hiszem megint Toloban voltunk ketten, és megint megnéztük ugyanazokat a helyeket, megettük ugyanazokat a sütiket és giroszokat, és megittuk ugyanazokat a cuccokat.

Ötödször Toloban voltunk a barátainkkal négyen, autóval. Kifelé komp Anconából. Argolisban mindent megnéztünk megint meg persze Athént, aztán Peloponnészosz körút. Spárta, Misztrasz, Pülosz (zárva volt ehhehe), Tolobeachen aludtunk egyet, majd Olympia, Delphi, itt a Delphi kemping nevű mesés helyen aludtunk még egyet. Meteora, Stavros három nap ouzó koktél. Hajnali indulással Bulgária-Szerbia.

Hatodszor Krétán voltunk repülővel a barátainkkal, már férj-feleség státuszban, és megint ugyanazokat néztük meg plusz Rethimno, Samária szurdok.

Hetedszer Toloban voltunk ketten, repülővel és Athénból Avis bérelt autóval. Nyilván még ki se értünk a reptérről már az athéni nemzeti múzeum következett, de én már rutinosan nem mentem be. És persze megint mindent megnéztünk. Plusz Orchomenosz, Medea, Iria, meg mittudomén még mi.

Tizenkét hét múlva nyolcadszor egy tizenkéthetes gyerekkel a hasamban voltunk a barátainkkal Korfun repülővel, hat felnőtt, plusz egy kilenc hónapos gyerek. Üres pitát ettem uborkával és rosszul voltam a kávétól. Nagyjából ennyire emlékszem, megérte, remek volt. Korfu egyértelműen nem tetszett nekünk. Túl kicsi volt és túl zöld.

Két év múlva kilencedszer a gyermek már 15 hónapos volt, amikor barátainkkal és az ő barátaikkal mentünk Santorinira repülővel, tíz felnőtt és a gyermeken kívül még két egy éves gyerek. Csak jelezném, hogy plusz csomag játékok, pelenka és babakocsi kíséretében nem ugyanolyan érzés nyaralni, mint anélkül. Ezen felül Santorinin nincsenek kabócák, túl kicsi és túl kék.

Aztán idén, mivel túl rég voltunk ott, egy három és fél évessel hárman autóval Szerbián át megint Tolo következett.

Odafelé számokban:

Indulás 5:30
M5/E75: 6:00
Lajosmizse pihenés (aka wc): 6:30
H-SRB határ: 7:30 – 8:00
Novi Sad kapu: 9:00 5 EUR
Utána parkoló wc: 9:15
Belgrád előtti kapu: 10:00 5 EUR
OMV 100 km Belgrád után: 4096 Dinár kb. 50 EUR 37,5 liter 485 km
Nis kapu: 13:00 13 EUR
Doljevac kapu: 13:10 3 EUR
SRB-FYROM határ: 14:50 – 15:10 760 km
Útdíj: 1 EUR
Útdíj: 1 EUR
Veles Makpetrol wc: 16:15
Útdíj: 1 EUR
FYROM-GR határ: 17:40 – 17:50 940 km (12 óra)
Útdíj Makrigialos előtt 2 EUR
Makrigialos E75: 18:30

Indulás: 5:15
Schell kút 5:40 60 EUR 45,15 liter 1052 km
Paralia útdíj: 2,20 EUR
Tempi útdíj: 1,30 EUR
Larissa után útdíj: 2,50 EUR
Glyfa után útdíj: 1,90 EUR
Orchomenos előtt útdíj: 2,75 EUR
Athén előtt útdíj: 2,70 EUR
Letérés E75-ről ELEFSINA-KORINTHOS felé 11:00 1540 km
Elefsina útdíj (hosszú sor): 2 EUR
Korinthoszi csatorna 11:50
Korinthosz után Napflion felé 10 km kapu 2,90 EUR
Napflion Schell kút: 54 EUR 44 liter 1658 km 13:00
Tolo: 13:15

Visszafelé számokban

Indulás: 11:30
Napflion Schell kút 40 EUR 35 liter 1905 km 11:50
Letérés Korinthosznál Patra felé
Útdíj Korinthosz után 2,50 EUR 12:45 (hosszú sor)
Patras 14:00 Check in kikötőn kívül! Gate 4 14:10 Anek Lines komp 17:00
Ancona 13:30 2093 km
Ancona után A14 útdíj: 14:00 Bilétát kell elvenni.
Padova előtt Schell kút 67,52 EUR 46 liter 2406 km 17:00
Velence útdíj: 19,20 EUR 17:30
Velence után útdíj biléta: 17:45
Tarvisio OMV kút osztrák autópálya matrica
Tarvisio útdíj: 11,80 EUR
Klagenfurt 20:00 2740 km
Graz 21:30 2948 km OMV kút 40,7 l 60 EUR
Magyarország 22:45 2930 km M8-M7
Hazaérkezés: 02:00 3200 km

Megtett út hossza: 3200 km
Benzinköltség, nem számítva az itthoni induló teletankot: 332 EUR.
Útdíjak: Szerbia: 26 EUR Macedónia: 3 EUR Görögország: 20,25 + 2,50 EUR Olaszország: 31 EUR + 10 napos osztrák matrica ill. magyar matricák
Komp: 438 + valamennyi EUR, kb. 470

Megjöttünk. Jubileumi tizedik alkalommal léptük át a görög határt, földön-vízen-levegőben már tízszer odavissza jártunk a giroszevők földjén. Összesen 3200 km került most az autóba, és a túra végére már minden kicsit leamortizálódott. Például a háromévest úgy sajnáltam hazafelé, mint Lajka kutyát, amiért őt abszolúte nem érintő helyzetbe kényszerítettük, bekötve az autóba, mert a tizedik óra után, Ausztria nem kicsit lankás hanem alagutas magasságainak hatására elkezdett folyamatosan orrvérezni még a száján is. Ezen felül amikor itthon bekapcsoltam a gépet, akkor két perc után azt mondta, hogy kékhalál, és nyomjam meg a j betűt, mert windows system probléma van. Azóta is. Mire jó lesz, addigra összeírom a részletes adalékokat és jól feltöltöm velük a következő posztot, csakúgy mint a szerencsétlen széjjelkopott és csupa homok fékbetéteket.

[Révai Gábor: Beszélgetések nemcsak tudományról] 
[Révai Gábor: Beszélgetések nemcsak gyerekekről] 

Kétszer két beszélgetés négy, a mi könyvtárunkban örökös tag és szociálisan releváns emberrel. Érdekes, hárman 35-ben születtek, a negyedik, Lukács Béla bácsi, mint legfiatalabb, 47-ben.

Nem tudom mit nyújthat a két könyv azoknak, akik még nem olvastak e négy embertől semmit, mert ilyen szemmel nem tudok nézni egyáltalán. Feltételezem, hogy ők sem fognak csalódni.

A két könyv szerkesztése annyiban különbözik, hogy az egyikben ugyanazon kérdésre egymást felváltva következik Ranschburg és Vekerdy válasza, míg a másikban előbb a teljes Csányi interjú, majd a teljes Lukács interjú olvasható.

Azt hittem, hogy a pszichológusok nem tudnak már meglepni, mert szinte mindent elolvastam, amit ők ketten írtak; pl. Vekerdy fültisztítós dajkarigmusáig már legalább öt különböző úton eljuthattam, cupp. A beszélgetés azonban nagyon személyes, direkt nagy teret ad az életrajzi adatoknak, különösen a zsidóság megélésének. A szakmával kapcsolatos részek azért érdekesek, mert a már ismert álláspontjaik színesednek különböző asszociációkkal. Mind Ranschburg Jenőt, mind Vekerdy Tamást nagyra tartom, sokat tanultam az írásaikból, és ez a beszélgetős könyv még szimpatikusabbá tette őket.

Lukács Béla bácsival szerintem lehetetlen unalmas és rossz interjút csinálni. Mi a tv-ből ismerjük, véletlenül. Kapcsolgatás közben annyit láttunk, hogy a Friderikusznál ül egy mosolygós bácsi, és érdekeseket mond. Elképesztően érthetően adja elő azt, amit szinte még meghatározni se tudok, annyira nem értem. Fizika, csillagászat, ilyesmi. Logikusan, humorosan, társadalmi okozati összefüggésekkel. Olyan lenyűgözően okos, én nem is tudom itt visszaadni azt az élményt, amit akár tv-ben, akár írásban nyújt. Mi rajongunk érte, komolyan.

Csányi a mi kiccsaládunk kiakirály listájának első helyén szerepel, megdönthetetlen előnnyel. Csányi Vilmost olvasva nagyon precízen, nagyon tisztán, tudományosan, definíciófüggően, lépésről-lépésre megérthetjük (nemcsak) a humánetológia alapkérdéseit. A könyvbeli beszélgetés közben ezer újabb kérdést lehetne még feltenni, és simán maradnak elvarratlan szálak; a gondolatvezetése sem tér el az írásaiban már megismerttől. A kérdések ugyan néha kizökkentik kicsit, ezért nyugodt szívvel ajánlható azoknak is, akik már minden gondolatát beépítették a saját világnézetükbe, mert szerintem érthetőbbek például a hogyanok és miértek. Egyébként Csányit nagyon veszélyes olvasni. Mindig kiderül a végére, hogy az ember, az egy állat.

Mindkét könyvet jó szívvel ajánlom, akár nyárra, akármikorra.

Tarka szárnyú pillangó icipici lepke
Légy hamar szófogadó szállj le a kezemre
Hipp ide hopp oda, száll a pillangó tova
Messze, messze, messze
A pillangót elkaptam, itt van a kezemben.
(Megkérezik kinek milyen színű a pillangója, és utána elengedik.)

Barney és barátai meglepően sokszor szerepelnek nálunk. Első alkalommal, a gyermek társaságában erőltetett mosollyal az arcomon néztem végig - mivel ugye csakis cenzúrázott anyagot tekinthet meg a ded - és eltelt egy kis idő, mire megszoktam. Iszonyú rikító rózsaszínű dinoszaurusznak látszó izé ő, valamint két (egy sárga egy zöld) barátja. A szereplő gyerekek tágra nyílt szemmel okosnak tűnően artikulálva beszélnek, még a tűréshatáron lévő magyar gyermekszinkronhanggal. A témák kifejezetten békések, szájbarágósan didaktikusak, mindenki very happy. Vagyis tehát semmi erőszak, semmi értelmetlenség. Átment a rostán.

Lehetne kritizálni, de vakok között a félszemű is alapon, a szóra sem érdemes és a silány agyromboló gyerekműsorokhoz képest ez azért mégiscsak minőség.

Linkek:

http://en.wikipedia.org/wiki/Barney_&_Friends

http://www.barney.com/uk/index.html

http://www.hu.jimjam.tv/musorok/barney-es-baratai.html

Egy-kettő-három-négy, te kis cipő hová mégy?
Tipegek, topogok, óvodába/anyukámhoz indulok :) 

***

Az én szívem kis óra, szeretet a rugója
Mindig csak azt ketyegi, anyukámat szereti :)

***

Egyszer volt egy kemence, belebújt a Kisbence
Kormos volt a kemence, fekete lett Kisbence
Ránézett a mamája, nem ismert a fiára
Becsukta a kemencét, jól megszidta Kisbencét

Még egy ilyent beteszek ide a blogba, aztán már visszaiparkodom valami közvetlenül gyermekihez, mert régen volt például zene. Valamint kitalálok valami címkét már ezeknek a társadalomismereti bejegyzéseknek :)

***

Szóval ez a segély meg munka dolog egy mondatban nehéz ügy, de a Tóta W. által linkeltidézett Csányinál van a kutya elásva, mint általában :)

http://w.blog.hu/2008/06/13/temetnem_a_munkat

Illetve ebben az egész jól sikerült szájbarágóban ott van a méregfoga is a dolognak, miszerint tehát jól értük? A munkáért munkabér jár. Ezért alapjogiaggályos a monoki dolog ilyenformán, merthogy másformán meg nem aggályos, merthogy húzzanak dolgozni önbecsülési alapon de nagyon gyorsan.

http://index.hu/politika/belfold/segely8831/

Tehát Csányitól kezdjük az olvasást, utána jöhet egy kis w, és azután a szájbarágó. A logikai sor alapjogilag és szociálisan is releváns szinten így lesz érthető :)

Mellesleg az omudsman nem eltörölteti, hanem csak ajánlást tesz, a fent leírt alapon.

Komolyan mondom, hogy nem bírom felfogni azt, hogy mit kell annyit gondolkodni ezen. Rá kell nézni a skandináv modellre, oszt jónapot. Le kell másolni nagyjából egy az egyben, és akkor jó lesz nekünk.

"A bölcsődei hálózat húsz év alatt a felére zsugorodott, a 300 ezer bölcsődéskorúra 30 ezer férőhely jut. Az óvodáknál sokkal jobb az arány, a korosztály csaknem 90 százaléka bekerül." (Az index véleményben hivatkozott NOL cikk részlete.)

Eszerint minimum 270.000 bölcsődés korúnak nem dolgozik az anyukája, illetve 10% óvodás korúnak nem dolgozik az anyukája.

Ma Magyarországon nehezebb bejutni bölcsődébe, óvodába, mint az egyetemre. A felvétel rendje ugyan jogilag szabályozott, de a végrehajtás némely intézménynél igencsak nonszensz, és visszás. A szabályozási hiányosságok addig nem ütköztek ki, amíg volt elég férőhely, de most már ordítanak a módosításért.

Igen, az intézményrendszert kell fejleszteni. Mégpedig hipergyorsan és ésszerűen. Csak két cikk, de bőven lehetne idézni szakirodalmat. Ehh.

http://index.hu/velemeny/eheti/e7i080616/

http://index.hu/gazdasag/magyar/orkiad080613/

Időközben számos fórumon előkerült a gyermekjogi honlap, és hát valami ipari méretű a sötétség. Konkrétan megdöbbentő az a funkcionális analfabétizmus, amivel a gyermekek nyelvére lefordított alapjogokra reagál a nép. Nem citálom az ún. érveiket, azonban - a magam szórakoztatására vagy megnyugtatására - leírom a jogi tényeket röviden.

- Mindenkit megillető alapjogokról van szó. Tehát nemcsak a gyermekeket illeti meg, hanem a felnőtteket is megilleti, azaz pl. a tanárokat is.

- Alkotmányos alapjogokról van szó. (Ami ugye mindenkit megillet.) Az alkotmányban rögzített alapjogoknak meglehetősen széleskörben elfogadott (nemzetközi) egyezmények az alapjai, amelyek pedig történelmi léptékű időmúlás alatt szerzett (közös) tapasztalatokon alapulnak. Azért gyermekjogi, mert a gyermekek nyelvén van elmagyarázva.

- Alapjognak alapjog a korlátja. Az én alapjogomnak a másik ember alapjoga a korlátja. Tehát egy gyermek jogainak egy másik gyermek (vagy másik felnőtt) joga a korlátja. Tehát nem, nem a kötelezettségek a korlátai az alapjogoknak.

- Az alkotmány egyik paragrafusában lévő mondatok akkor is ott vannak, ha épp egy másik paragrafust olvasunk. (Sőt bármelyik jogszabály bármelyik előírása, vagyis mindegyik - éppen hatályos - jogszabály mindegyik előírása egyszerre érvényes.) Tehát a szövegértési képesség az alap. Anélkül ne próbálkozzunk okosnak mutatkozni.

Én nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek. Remélem (hogy esetleg ezen honlap által is) a mostani gyerekek majd egyszer okosabbak lesznek, mint a mostani felnőttek. Küldeném mindenkinek, aki szereti.

Ez biztos egy értelmes hivatal. Gyermekjogi honlap - az alapjogok gyermeki nyelven. Ritkán tapasztalhatóan érthető, hiánypótló és látszik rajta, hogy olyan jogászok is belenéztek a szövegbe, akik más humán végzettséggel is rendelkeznek ;)

Az egyik sajtóanyag kommentjeiből pedig az is kiderül számomra, hogy mekkora nagy szükség is van egy kis fényre az éjszakában...

Öltöztetem ma reggel, miközben én is öltözöm, sminkelek, pakolok, kaját készítek, bilit tisztítok. Húzom a pólóját, a zokniját, válaszolok ezer kérdésére. Leguggolok elé, mert ő áll, kezében egy berregő buborékfújóval, és koncentráltan nem figyel arra, hogy én mit erőlködök versenyt futni az idővel. A zokniját már sokadszorra nem sikerül felhúzni, mivel nem tolja bele a kis lábát, hanem forgolódik és elmélyülten magyaráz valamit a vonatokról. Nem bírom tovább, és ingerülten szólok, hogy most már elég legyen, vegyük fel azt a nyomorult zoknit, mert elkésünk. Mire lenéz rám, megfogja a fejem, mint a Jézus a szentképeken, és angyali nyugalommal szép csendben azt mondja nekem, hogy: "Anya... Türelmesedjél."

Költői logikája van ennek a tündér háromévesnek:

1. Vizesalma
2. Dobásfoci
3. Tüskevirág

:)

 ***

[Megfejtések: 1. Kompót, 2. Kézilabda, 3. Kaktusz] 

Rájöttem, hogy a jogászok kétféleképp állnak hozzá egy problémához. Az egyik fajta felhívja rá a figyelmet, a másik fajta eltereli róla figyelmet. Az elsőt idegekkel kell bírni, a másodikat gyomorral. Valószínűleg az első csoporthoz tartozom, mert egy lélektani határon túl már a legkisebb idegesség esetén is hánynom kell.

Nem gondoltam volna, hogy én, ráadásul hetente, musiceleket fogok hallgatni. Mondjuk most sem gondolom, ennyi épp jó volt és elég volt :) Azonban a rock számok, inkluzíve az István a király (mint egyetlen ilyen rock operaizé a magyar palettán) nagyon bejön.
Kigyűjtöttem youtube-n is megtalálható kedvenc részeimet, a társulat előadásaiból:

koppány párbaj [Ez egyrészt nagyon jó volt másrészt Vadkerti Imre nagyon szép :)]

kőkemény rockerek [Magában is vicces volt, de a zsűrizés miatt különösen]

és a kőkemény rockerek értékelése [Alföldi 2 perctől :)]

lehetszkirály [na ezt sose gondoltam volna, hogy valaha is a billentyűzetemre veszem :)]

árnyékdal [Ez nagyon tetszett. Tóth Attila]

getsemane [Ez elképesztő hang. Feke Pál]

show must go on [Nyilván nem a Mercury, de engem megfogott jól. Koroknai Árpád]

granada [Ez egészen hihetetlenül jó. Torma Emese]

menyasszonytánc [Sokat hallgattam, azért ilyen kásás a felvétel. :)]

Mégiscsak van Jim Jam, csak idegi alapon nem találtam. BBC Prime viszont nincs és nem is lesz. UPC visszaírt jó hosszú emilt, hogy igen körültekintő és gondos mérlegelés után, tanácsadók és közvélemény kutatási adatok alapján a többségi véleménynek és nézettségi adatoknak megfelelően nincs szükség a BBC Prime csatornára. Hát annak legalább örülök, hogy én nem tartozom az ostoba többséghez.

A Jim Jam közben kicsit változtatott a műsoron, Sam a tűzoltó bekerült az általunk nézett műsorsávba, fürdés előtt. Thomas kicsit korábban van, Bob a mester maradt a helyén.

http://www.hu.jimjam.tv/

Nézhető mesecsatorna. Nincsenek reklámok! Angol készítésű mesék. Többnyire normális szinkronnal. Nagy százalékban nézhető tartalom. Thomas és Bob a húzónevek, de itt vannak Barney és barátai valamint a Hubbák is. Egy-két gázos rajzfilm előfordul, de inkább csak az értelmetlenségével van baj, mivel alapvetően nincs köztük erőszakos mese. Pozitívum az is, hogy kiszámítható időben, mindig ugyanakkor jönnek a mesék. A kevés negatívumok egyike, hogy a mesék közti űrt nagyon gyorsan vágott, pergő, semmitmondó és zavaró jimjam azonosítók töltik ki, a másik pedig az, hogy hihetetlenül sok az ismétlés.

Szőke kapitány és a Badár nálam nagyban hozzájárult a UPC jófej szolgáltatóként való megítéléséhez. Az viszont, hogy a napokban képesek voltak levenni a BBC Prime és a Jim Jam csatornákat a műsorkínálatból nálam nagyban hozzájárult a UPC rosszfej szolgáltatóként való megítéléséhez. Hihetetlen kretén állatok. Telefonáltam is és írtam is nekik.

100 Folk Celsius: Icipici mese
Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó,
icipici házikóban icipici ágyikó.
Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi lány,
icipici anyukával túl az Óperencián.
Icipici lencsi lányka lencsi babát ringatott,
anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, s az icipici lányka félt,
icipici anyukája mondott egy mesét.
(hogy: ... sokszor)

És ha meg nem haltak, ma is élnek, ma sincs vége a mesének,
ma sincs vége, sosincs vége, fuss el véle

100 Folk Celsius: Altató
Drága gyermekem, aludj szépen el, figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént. Nézd, a mackód is figyel.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hold, arcán néhány árnyalatnyi folt.
Este feljött, és amíg elő nem bújt a Nap, csak magában bandukolt.
Nézte, hogy a Föld lenn hogy tündököl, fűből-fából bajuszt is pödör
milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz virágokkal átsöpör
Ahogy sétálgatott, gondolt egy nagyot: megpróbált elérni egy csillagot
de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el, arca könnytől csillogott.
Földre hullt a könny, mint ezernyi gyöngy, szellő szárnyon szállt a könnyözön
fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé s minden éjjel rád köszön.

Hallgasd, hunyd be két szemed megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal hallgasd, hunyd be két szemed...