Első nap az óvodában. Jelzésszintű beszoktatás volt reggel. Alvás után, uzsi körül kellett menni érte. Először széjjelütötte a fejemet, amiért ott akartam hagyni a benti cuccait és a zsákját, és egyáltalán mindent haza akart vinni, ami az övé. Aztán lehiggadt és csendben sétáltunk a villamos és az autó felé. Próbáltam őszinte és bátorító mosollyal megkérdezi, hogy "na milyen volt az oviban?", mire rámnézett, és komolyan méregetett egy kicsit. És eltelt egy-két másodperc mire rájöttem, hogy nyilván nem sikerült őszinte és bátorító mosolyt csalnom az arcomra, mert a gyermek visszakérdezett, hogy "na milyen volt a gozonában*?". Hát ennyiben maradtunk.
Elvileg csak jóval hat éves kor után értik a cinizmust, iróniát és egyéb bonyolultságokat. Gyakorlatilag nem csak.
Ma reggelre visszanyerte az ártatlan három éves énjét, és a Műegyetemtől a Gellért-térig minden utunkba kerülő útépítő munkásnak köszönt és mindegyiknek külön elújságolta, hogy igen, ő oviba megy. Hehe, nyilván jó volt az tegnap.
* Gozona = dolgozó. Tök jól hangzik, így használjuk.
