fabiengyerek

Megnéztük a Becstelen Brigantykat. Szerintem angolul is hülye a címe. Részletekbe menőn nem bírom elemezni, hogy miért zseniális, de az. A méltató filmkritikusokkal mind egyetértek, és Brünnhilde a poszt végén megfogalmazta, hogy mire is gondolok. A zenéjét meg fogom rendelni asap. 

Egyrészt nem vagyok normális, amiért a Csepel-sziget déli részéről majdnem Szentendréig járok nyolcra dolgozni úgy, hogy közben a gyermeket ki-be dobálom a Batthyány térnél óvodába, mivel mindez három órát vesz igénybe per nap. De igyekszem kulturáltan szórakozni közben, ahogy itt néha említésre kerül. Viszont nem vagyok normális azért sem, mert ma például egy darab slusszkulccsal indultam el erre a túrára,  és ezt a budai alsó rakparton vettem észre. Az égvilágon semmi nem volt nálam, se pénz, se papírok, se telefon, se semmi. Az egész táskámat otthon hagytam. Ha rommá töröm az autót és magam is, akkor maximum a céges parkolókártyám sorszáma alapján tudtak volna azonosítani hosszas nyomozati munkával. Úgy látszik, most már az sem elég, ha felírok valamit, hogy el ne felejtsem, mert a másfél éves fekete soft Moleskine is a táskámban volt benne. Gyermeket kiraktam oviba, hogy legyen valami motivációm, (még jó, hogy fél nyolckor nem kell a parkolásért fizetni) aztán visszafordultam, és végigálltam a sorokat oda és vissza is. Tízre már benn is voltam. Kávéval indítottam, aztán jött is az ebéd. Fél ötkor elindultam a gyermekért az oviba, ahol kiderült, hogy reggel be kellett volna fizetni valamit, aminek kimentésére kénytelen voltam elmesélni, hogy mekkora hülye vagyok. Ezek után a nulláson baleset volt hazafelé, úgyhogy komppal kellett átkelni Százhalombattáról a szigetre á 1000 Ft. Nagy király voltam ma, szerintem.

Ja, egy valamire jó volt ez: a Radió Cafén már hetek óta húzták a népet azzal, hogy leadják a legeslegrosszabb magyar zeneszámot ever. Semmifélét nem árultak el róla, nagyon izgi volt. Pont nem hallottam volna a Karthago 30 év után c. számát, ami valóban wtf kategória. A sokk után szerencsére kinyilatkoztatták a legeslegjobb zenekart is, ami szerintük zene, szöveg, koncert kategóriában is a Quimby. Mivel szerintem is az, hát ennek nagyon örültem.
És este House just for the record.

Jaj annyi hülyeséget írnak össze az interneten, hogycsakna. Elmondom, hogy mi a baj az állami és önkormányzati cégek vezetőinek pénzével. Pl. vegyünk egy legalja másfél millát úgy, hogy nem rúgják ki, tehát nincs egy éves felmondási idő és végkielégítés (aka 18 MFt egyösszegben.). Ott van neki tehát a 18 MFt éves fizu. Az 50% prémcsi, ami azt jelenti, hogy az évi 18 MFt 50%-át megkapja még, kérdés nélkül. Ez már 27 MFt. Nettó mondjuk 15. Ott van az a kafetéria, amit minden dolgozó megkap, mondjuk majdnem fél milla/év. Mi van még ott, nem is tudom. Ezek az excel táblák amúgy hülyeségek, mert az pl. nincs fenn a neten, hogy mindegyiknek van céges kocsija, céges benzinje, amit már ne is szorozzunk be, felesleges (én a nettóm 20%-át benzinre költöm).

Nem az a baj, hogy ennyit keresnek, ha a versenyszférában lennénk, és a tulajdonos megengedné nekik azt, hogy ennyit keressenek, mert annyira frankón működik a cég. De a tulajdonosnak jelen esetben halvány lilája sincs arról, hogy mennyit visznek haza, ez a baj. Illetve kritikátlanul kap bárki-mindenki. Ha nem felelt meg egyik cégnél, akkor megy a másikhoz szintén vezetőnek. Nemám a munkaközvetítőbe.
Mondjuk a tulajdonosnak van egy csomó más kötelezettsége, amivel szintén nem törődik: egészségügy, rendőrség, oktatás, közlekedés ésatöbbi. Ja és velem se törődik. Se veled. Nem is tudom akkor én minek törődöm vele?

Gyermek önálló zenei ízléssel lepett meg a minap. Napok óta mondogatta az autóban, hogy anya, a felrobbanok zenét szeretném. Halvány fogalmam se volt mire gondol. Aztán tegnap reggel megszólalt a Budapest Bár a rádióban. Én nem reagáltam, gyermek viszont nagyon megörült, már az első pár sornál, hogy de anya, ez a felrobbanok zene. Ja? Tényleg. Aztán még közölte a következőket: ez az a bácsi, aki a nyikorog a szekért énekli, és a néninek nagyon tetszik az éneke, a bogár szeret rá táncolni (egy katica baba volt nála épp). Lenne igény Kiss Tibi Németh Juci gyereklemezre, csak gondoltam szólok.

Jó sokat akartam írni anyaságról, nőségről. Vagy időről, pénzről, boldogságról. De csak kevés okoskodásra van időm, mert dolgoznom kell, most épp sokat. Úgyhogy röviden.
Barátnőm egyszer dedikáltatott nekem Csernussal, aki felhívatott engem vele telefonon, mert személyes kontaktus nélkül nem dedikál. Jól meglepődtem, azt hittem készátverés. Az egy perc beszélgetést követően azt írta nekem Cs., hogy legyek sikeres nő, feleség és anya. Jól meglepődtem, kösszépen. Azt, hogy mi a dolgom a világban, azóta tudom, hogy szültem. Tudom, hogy mit szeretnék, még sok gyereket, és semmi mást, de nem engedhetem meg magamnak.
Sokismeretlenes ez az egyenlet. Ismerek nagyon sok sikeres anya nőt. Ismerek sikeres nem anya nőket is. Hárman közülük például még nálam is okosabbak. Az egyik penge agyú ügyvéd, mindent tud és mindenre emlékszik. A másik hihetetlenül kreatív szociális jogvédő, köztisztviselő.  A harmadik főfoglalkozására nézve ipari méretekben blogol, egyébként meg éli az életét. Egyikük se anya. Kettő közülük szingli, és szenved emiatt, a harmadik feleség, és jól érzi magát a bőrében. Tulajdonképpen tudok röviden is okosságot írni anyaságról, nőségről: minden ugyanaz másképpen, illetve az igazság odaát van. Az egyenlet egyensúlyba hozza magát, mert Neo nem létezik Smith nélkül. Szakirodalomban új link van, olvassatok galád apablogot is. :)

Asszem öregszem, mostanában pár óra alvást követően egyre többször felkelek, aztán úgy maradok. Férjem altatóval alszik, gyermek kulturáltan alszik, én nem alszom. Szombat éjjel se aludtam, és véletlenül elcsíptem a Szigorúan bizalmast. Nagyjából itt szerettem bele Russell Crowe-ba, annak idején, aztán a Gladiátor már csak rátett egy lapáttal. Az összes filmjét meg kellett szereznem. Nagyjából azidőtájt (2000) kezdtem el netezni. Akkor még nem volt youtube. Russell Crowe fórumokon dumáltam el egy csomó időt, és videókazettán kaptam meg egy kedves csajtól a Texast. Meg a Parkinson interjút. Aztán az első TOFOG cd-k jöttek. Olyan régnek tűnik az egész. Nem tudom, hogy a majdnem tíz év miatt tűnik régnek vagy az elavult technológia miatt :) Most youtube-n szinte minden fenn van. Ez az egyik kedvenc interjúm is; 60 másodpercben minden benne van, amiért rajongani bírok; a hangja meg a sármja is.

A balkáni zene nagyon hat rám. Az én véremben nincs benne, de a gyermekében igen. Sokat hallgatunk ilyesmit. Tose Proeski-t a youtube-n találtam. Elképesztően népszerű, tehetséges, helyes, tud énekelni. És meghalt. Elképesztő.

Tose Proeski Jovano Jovanke Tose Proeski Nesanica (hangosítsd fel, megéri, illetve kettő perctől gyorsul be) Tose Proeski Djurdevdan Tose Proeski Nothing else matters

Közölte velem egyik este, hogy inkább lánynak akart volna születni. Wtf? De aztán csak annyit fűzött hozzá indokolásként, hogy azért, mert nem akar rendőr lenni, mint apa. Ja? Én abban a pár másodpercben felkészültem a kamingauttól kezdve mindenre. Jézusom, én akkora hülye vagyok.

Amúgy kukás szeretne lenni, és apuka. Vagy bogarász. Vagy autóversenyző. Pedig sose kérdeztem, hogy mileszel hanagyleszel, mert szerintem az nagyon idegesítő téma. Eszemben sincs befolyásolni semmilyen irányba. Én sose tudtam, mi akarok lenni és nem is emlékszem, mi akartam lenni. De a kukás azért kicsit idegesít. 

Az Alma zenekar munkásságáról még nem emlékeztem meg e sorok között, most már éppen itt az ideje. Pár napja voltunk koncerten, itt nálunk világvégén, és hát röviden: lehengerlő volt. Az énekes bácsi remek frontemberi kvalitásokkal rendelkezik, amiáltal a gyerekek visongva, sikítozva, ugrálva pogóznak és énekelnek. A szülők is remekjól szórakozhatnak, van acdc-s léggitározás, macskajajos menetelés, és felnőtteknek szánt poénok. A hangzás modern, népi hangszerekkel fűszerezett light poprock. A tartalom vegyesen didaktikus és klasszikus. Van Bródy és Kányádi, sokféle zenés vers. Szerintem kizárólag óvodás korosztály a célcsoport, és igazán a koncert az erősség. Néhány track példa:
A nád a házam teteje nagy királyság, koleszos, fősulis, egyetemista korából mindenki emlékszik rá, szerintem. Jó ötlet, hogy egyre gyorsul, nagyon vicces, gyerekek imádják. Enyém otthon direkt gyakorolta koncert előtt :)
A Minimax-dal is megbocsátható. Főleg, hogy hozzáteszik élőben a körítést is, miszerint nemcsak a minimaxról szól a dal, hanem a nevetésről, és senki se vigye túlzásba a tévézést, mert kocka lesz a feje.
A Szuperkukák c. szám igen hasznos ötlet, meglepő volt, hogy pl. nálunk vidéken a gyerekek ismerik egyáltalán a szelektív gyűjtés rejtelmeit; nyilván csak a Szuperkukákból tudják, hogy melyik színű kukába milyen hulladék való, mert a valóságban itt elég kezdetleges a szemlélet. Gyermek szereti a dalt, amúgy is kukás akar lenni nagykorában.
A vakond c. szám Nagybandó szöveg, itt üvöltik a kicsik tankcsapdásan, hogy egyszer talán odébbállnak.
A szülinapos nekem is nagyon-nagyon tetszik. 

[Alma: Ma van a szülinapom]

Most komolyan, az emberek így halálosan meglepődtek a végkielégítéseken, meg lenyúlt százmillákon meg offsórmilliárdokon? Én ezen lepődtem meg. Hogy hol él bárki-mindenki? Jó, nekem könnyű, mert olyan helyen dolgozom, és több, mint tíz éve látom, hogy mi megy. Minden kormányváltásnál sőt, néha sűrűbben, a többszázmillió. Néha milliárd, kifigyeloda. Az megy. Tanácsadói szerződésekre, illetve az Igazgatóságnak meg a Felügyelőbizottságnak. Onnan meg a pártkasszákba. Az egész IG-t meg FB-t mindig le kell cserélni aztán kinek-kinek meg kell köszönni. Hát sajnos mindenkinek nem juthat, bár hogy még ott vagyok, az azért van, mert reménykedem ehhehe. Nem is igaz, mert hogy még ott vagyok, az azért van, mert a munkám jó, lenne van értelme, úgy szociálisan mind népgazdaságilag, még akkor is, ha a nagyon nagy főnökök trágyalégylárvák mind. Ugyanezt érezheti egy nyomozó is például, vagy egy békávéellenőr is, mint én. 

Egy megoldás van kedves gyerekek, mindenkinek, tehát mindenkinek be kell tartani  a szabályokat. Aki nem tartja be, azzal be kell tartatni. A tartatni az nem egy olasz piskótaféleség hanem a legfontosabb szolgálat létigéje. A szabály pedig az, kedves gyerekek, hogy ne hazudj, ne csalj, ne lopj. Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop, az pedig mind-mind nagyon csúnya dolog. Persze corpus delicti nélkül ilyen fentieket leírni szintén az, pfuj.

Jó reggelt kívánok.

Az autóban rádiózási szokásaim most nyáron kicsit megváltoztak, mivel a gyermek otthon tölti idejét apukájával vagy annak anyukájával, és én egyedül utazom ezen a vonalon, így simán azt hallgatok, amit akarok, nem kell a közlekedési hírek fontosságát ecsetelnem, ha egy kis felnőtt tartalomra vágyom (vágyok? mindkettő hülyén hangzik).
Reggelente totál rászoktam a milliók reggelire.  Nem mintha közelről megérintene a pénzpiac, de olyan okosakat beszélnek ezek a fiúk, hogy jó hallgatni. Az ostobaság más adókon iszonyúan fáraszt, az ostoba beszéd uncsi zenékkel spékelten meg már minősített eset. A rádiócafén a zenei felhozatal príma, mást le se mernék írni, kismértékű mai_zenei alultájékozottságomban, héllóhélló mikezek kikezek. Egyszóval mindenképpen úgy érzem, hogy kapok valamit és sokkal több leszek, mire kiszállok az autóból a munkahelyem parkolójának -2 szintjén, mint voltam, amikor beszálltam az autóba otthon. 

Mostanában hardatwork, alig van időm. Nem vagyok tipikus jogász, klasszik ügyvédnek egyáltalán nem is bírom elképzelni magam, már a magas sarkú cipő huzamosabb hordása is idegesít, nemhogy a kiskosztüm. Persze egy csupaüveg egyterű mélyparkológarázsos irodaházban kénytelen vagyok kinézni valahogy, mert a cicusok egyre többen vannak, ráadásul egyre idősebb vagyok, a cicusok meg egyre fiatalabbak. Kábé olyan fiatalok most, mint amikor én odakerültem a céghez, és néztem a mostani korombeli nőket, hogy debénák. Amúgy a munkám se tipikus jogi munka, inkább olyan jajdejó, hogy jogász vagy, megspórolunk egy csomó időtpénztveled típusú munka. Amire a legnagyobb szükségem van közben, az a tapasztalat, és a munkatársak bizalma, elismerése, amivel vagy ami miatt irányítani tudom a folyamatok alakulását. És ezzel szintén megspórolok egy csomó időtpénzt a főnököknek. Ha lenne valaki, aki csomó időtpénzt spórolna nekem, vagyis előteremtené helyettem, és lenne sok időm és sok pénzem, akkor egyáltalán nem dolgoznék semmiféle cégnek semmiféle irodaházban, akkor (btw szülnék még egypár gyereket) leginkább ilyenek olvasásával tölteném az időmet:

Lécci-lécci hadd legyek én M-ügynök! (MIB.II.)

Nem és nem fogom felrakni a világhálóra a gyermeket, amint négy évesen (négy év három hónap - a szerk.) Quimby-t énekel. Apja szerint küldjük el a Kiss Tibinek. (Nyilván nem fogom - a szerk.:)
Nyilván sokszor hallja a kedvenc zenéinket, és megtanulja a szavakat. Nem mindent ért persze, mert Jimmy Hendrixet is dzsini hendlisznek mondja, és ettől nem tágít. Apjával töltötték az időt a kertben, hallgatták a Quimbyt, amikor elkezdte. Én mindenféle pszichopedagógiai irányzatokon gondolkoztam épp (azaz a gyermeknevelés felelőssége nyomott és vasalással egybekötve szorongtam - a szerk.), miközben a gyermekből előtört a előadóművészet iránti vágy. Apja elmondása szerint a harmadik lejátszáskor jutott végre eszébe, hogy rögzítse a telefonjával, és utána jutott eszébe, hogy nekem is szóljon, mert lélegzetvisszafojtva nézte a műsort, amint a gyermek visszafogottan táncolva énekli a cd-vel együtt, elejétől végéig, hogy míg hánysz én tartom a fejed valamint, hogy minden város kalakatlan, illetve hogy lehet a szélben is zivatar. Azt imádja, hogy rakétákat lő a telihold, meg hogy ködbe iázik a szamár. Nem lehet nem imádni ezt az egészet. Ülünk és nézzük a felvételt. Youtube-n csak zene van fenn :)

Történnek a napok, meg süt is szerencsére. Egyszer voltunk Agárdon egy napot, én nem fürödtem és minden drága volt. Vittünk hűtőtáskában sok sört, meg üditőt meg nápolyit, ezzel legalább 3000 Ft-ot spóroltunk. Aztán voltunk egy hétvégén világvégén az Őrségben, esett az eső és volt a panzióban egy jegesvíziű medence, amiben a jegesmedve gyermekem egésznap úszógumiban úszkált. Rajta kívül csak az apukája tartózkodott a vízben őrzővédő jelleggel. Valami fazekastalálkozó volt a helyszínen, de azon nem nagyon vettünk részt. A panzió hihetetlen volt, órákat kellett várni a kajára, pedig trilliómillió forintot hagytunk ott. Amúgy én dolgozom, gyermek otthon héderel az apjával, aki most bébiszitter, kertész és szakács egyszemélyben. Kis kerti medansziéban fürcsiznek és bogarakat fognak. Költözött valami óriás vöröshangya kolónia hozzánk, és elképesztő megfigyeléseket lehet tenni, mert mind katona, és hosszú menetoszlopban szelik át a kertet azért, hogy más bolyokat kifosszanak, és elvigyék a petéket dolgozóknak. Programokat is szervez a gyermeknek az apja, például életében először volt multiplex moziban, rögtön 3D-ben, megnézték a Jégkorszak 3-at. Jól bírta a szemüveget, remélem sima moziba is hajlandó lesz majd eljönni. Jövő héttől két hétig behurcolom az oviba, mert a mi óvónénijeink az ügyeletesek. Idegen óvónénikre nem bízom rá, inkább a 3D. Már majdnem megszerveztem a jövő évi nyaralást Xerocambosban, mert véletlenül elküldtem egy e-mailt, összevissza kattogtattam egy honlapon. Válaszoltak az üres emailre, úgyhogy most levelezünk a lehetőségekről, persze az árakhoz még kicsit korai az időpont. Asszem más most nincs. Sok uborkát eszünk, szezon van.

Megérkeztünk Sartiból a magyar tenger partjáról. Sűrű ambivalens érzéseim voltak végig, néha sznob nézéssel csillapítottam magam. Mert a hely szép, jó. A Chalkidiki félsziget Sithonia ága gyönyörű, majdhogynem olyan benyomást keltett, mint a Pelopponésszosz. A tengerpart szuper homokos, lassan mélyülő, kristálytiszta, kicsit hullámos, jók a kilátások a tenger felé is, meg a szárazföld felé is. De. Egyrészt Görögországban se volt jó az időjárás, mint ahogy itthon se. Igaz, hogy a tengerparton azért kicsit máshogy veszi ki magát az eső, mert a tenger feletti légtömegek konkrétan megzabálják a felhőket, illetve a vihar se tart egy óránál tovább. Másrészt iszonyú sok a magyar. Gyakorlatilag tele van magyarokkal. Természetesen az iq-ninja fajtából. Csöpögős girosszal ruhaboltan zabálós, külföldi nyelven nem beszélős, idegenvezető nélkül meghalós. Külön kellett vadászni olyan éttermet, ahol nincs magyar pincér. Direkt angolul beszéltem, ha csak lehetett. Kelet-európai dömping van, ennek megfelelő színvonallal. Szerencsére a közvetlen szomszédaink jófejek voltak, ők is inkább meglepettnek tűntek, a nem nagyon barátkozós fajtából. Két helyen is laktunk, a lefoglalt szállás egy konkrét fos volt, a prospektus szerint az alatta lévő pizzéria nem zavarja a nyaralók nyugalmát. Hát az nem is zavarta, de a három másik étterem, ahol magyarok üvöltöztek, valamint a déltől hajnal kettőig latin tuctuc zenét nyomató latin bár egy kicsit igen. Ha még social club ment volna, vagy legalább enrique, esetleg cincogós görög diszkó, de nem. Dobmegabasszus. Mindegy, ha épp aludni akartunk, az ablakokat becsuktuk, klímát bekapcsoltuk. Aztán másodjára helyben egy perc alatt találtunk egy az előzőhöz képest hiltont 30 eur-ért pernap. Az jó volt és csendes és folyt a víz is.
A gyermek mindebből nem sokat vett észre, aludt, amikor aludni kellett, fürdött, amikor fürdeni kellett, ha rossz idő volt, akkor meg benyomtunk egy dvd-t a laptopba. Stílszerűen a Jégkorszakot kérte a legtöbbször. Az utat remekjól viselte, 14 óra oda, 15 vissza (Thessalonikiben bénáztam egy kanyart). Szerbiában király OMV és MOL kutak vannak, játszótérrel. Határokon pikk-pakk átjutottunk, csacsogtunk is velük délszlávul. Mobilinternetet nem használtuk, hanem internet caféban néztük általában az időjárást (fél óra 1 eur + egy frapé 2 eur). Ettünk sok muszakát, giroszt, galaktoburikot, oktopuszt, kalamarit, mittudoménmit. Én pihentebben jöttem vissza, mint ahogy odamentem, jól esett a semmittevés, nem hiányozott a netezés, se semmi, szóval jó volt. De nem vágyom oda vissza többet. Jövőre megint Tolo, vagy Dél-Krétán Xerocambos lesz, mert azért az az igazi.

Még gyermek: egyik este vitatkoztunk az apjával valami semmiségen (hová üljünk be vagy valami ilyesmi), apja leült egy padra, hogy nem jön velünk tovább, mert hülye vagyok. Én továbbmentem a gyermekkel, és puffogtam magamban, hogy "apád mekkora egy paraszt". Erre a gyermek a kezemet fogva:
- Anya ne mondd ezt apára.
- Jó, nem mondom, de az a baj, hogy igazam van.
- Igazad van anya. De apának is.
Majd sztoikus nézéssel rámutatott egy pizzériára, ahová szó nélkül beültek vele az idióta szülei. Finom volt a görög pizza, ropogósra sütik a tésztáját.

Már kicsit nagyon nem bírom agyilag. Kedélyjavítóként finn gyártású magnéziumot szedek. Munkahelyemen már régóta diliház van. Se koncentrálni nem tudok, se motivált nem vagyok, se semmi. Szorongok a semmitől. Oviban mától nyári szünet van. Pénteken megyünk tehát nyaralni. A nagy gazdasági világvásárra tekintettel ólcsónemdrága akciót néztünk ki. Görögországban. Néztünk mi más országot is, de megint ez lett a vége. Tizenegyedik. Sarti lesz, mert homokos, és nincs messze. Északon nem olyan jó, sok a magyar, kevés a kopárság, nincsenek 4000 éves kövek, se kabócák, de Tolo ká messze van, Dél-Kréta meg még drága repülővel. Nyár végén még reménykedünk valamelyikben. Autóval megyünk, azt hiszem éjszaka. Stevie megbízhatóan frissítette az ultramegbízható itinerét, ráalszunk előtte való nap, mi baj lehet? Százezerféle baj lehet, amitől szorongok természetesen. 1200 km megállás nélkül, keresztül a Balkánon. Alig várom :)

Jovano Jovanke  

Disko partizani

Nagyon vicces írás van itt. Warning, bárki lehet névrokonságban a Természet Anyával, ha túlcsordulnak a hormonjai és egy kicsit nem figyel oda ehhehe. Az ősanya meg egy nem ősanya viselkedésének meghatározásakor nem könnyű a helyzet, e két típus relációja a minden bogár rovar de nem minden rovar bogár viszonyában is leírható, valamint két egymást metsző kör is lehet, amelynek részhalmazában a jó zenei ízlésű egyedek tartózkodnak :) Én például a linkelt definíció szerint abstart ősanya lennék a gyermek szó használata miatt, de mentségemre legyen mondva, hogy az asszociációs sor fordított, tekintettel arra, hogy ezen szó használatát a munkahelyem üdülési beutalójáról kölcsönöztem 2005-ben. (További enyhítő körülmény: az én munkahelyemen van üdülő és van neki beutalója és van rá külön ügyintéző is.)

Szüleimmel annó voltam céges üdülőben, beutalóval (ez is mekkora hülye szó már), de saját jogon eszembe nem jutott elmenni, mert eleget láthatom a kollégákat egész évben, és főleg nem vagyok kíváncsi rájuk fürdőnadrágban. De amikor a gyermek három-négy hónapos volt nyáron - és eleve nem vagyok kolerikus alkat - sehova se nagyon akartam mozogni, egyszerű megoldásnak tűnt igényelni egy helyet Siófokon, aztán megkapni a beutalót, majd nyaralni. Részletkérdés, hogy fos idő volt, és öt nap után hazajöttünk, a lényegi kérdés a beutaló volt, egy a/4-es papír félbevágva, amire oda volt írva vastag betűvel a nevünk mellé, hogy X a munkavállaló, Y a házastárs, Z a gyermek. Így, ni. Tisztelt Bíróság, ebben így nincs poén, de én akkor szénné röhögtem magam a látványon :)

"Tegnap súlyos sérüléseket szenvedett egy Manchester United rajongó feleség, amikor a BL-döntő első perceiben a Gladiátor soundtrack után kanapén tévézés közben lelkesen hadonászva kiabálta, hogy céronaldó rúgjál gólt, céronaldó rúgjál gólt. Barcelona drukker férje a sírással küszködve se tudott rajta segíteni a röhögéstől."

Bakker, úgy hadonásztam, hogy meghúzódótt a bal vállam. Azt hittem befosok. Nem bírtam aludni éjszaka, még el is ájultam, azt hittem kifordult a vállam, vagy elszakadtak a szalagok. Most voltam a sebészeten. Húzódás. Pihentessem, ne vezessek kocsit, és csillapítsam a fájdalmat. Noórmális Margit? A mai napom betegszabi, lehet, hogy holnap is, nyilván nem tudok vezetni,  most még úgy fáj. Fel van kötve a kezem, és még ki is kapott a MU. Mondjuk igazából a Barcelonának szurkoltam én is, csak a Messi nem olyan szép, mint a céronaldó, viszont jobban focizik asszem. Ahhoz nem értek. 

Hívtam mobilon a 112-t, fél órával ezelőtt.
- Tessék, központi ügyelet - mondta egy kedves férfihang.
- Jó napot, nem tudom magukat kell-e zaklatni, de egy vaddisznó sétál a budai alsó rakparton a szalagkorlát lépcsők felőli oldalán - hadartam a kocsiban ülve, a vaddisznónézés miatt csak araszoló forgalomban.
- Igen, köszönjük szépen, már rajta vagyunk az ügyön. Hol látja most? - kérdezte a kedves ember.
- Jaj de jó. Ugye nem lövik le? - kérdeztem csendben, hogy a gyermek ne nagyon hallja.
- Sajnos muszáj lesz meglőni - nevetett a kedves ember - ho látja most?
- Akkor nem mondom meg... ...Erzsébet híd. Viszonthallásra.

- Anya, mit csinálnak a vaddisznóval?
- Jönnek az állatvédő bácsik és elviszik az állatkertbe, vagy visszaviszik az erdőbe, ahol lakik.

Olyan soványka, de igazi nagy kifejlett vaddisznó volt. Eltévedt, vagy mi? Jó messziről jött, biztos.

Zabszem se fér. Kismértékben ideges vagyok. Gyermek ma kirándulni megy Hűvösvölgybe. Két kiscsoport, kb. 40 gyerek, 5-6 óvó és dadusnéni. Busz és libasor kézenfogva kettesével. Még reggeliznek, aztán 9 után indulás. Kis hátizsákba csomagoltam egy kulacsban almalevet, egy zacskó pombermacit, egy zacskó aszaltbarackot, egy csomag papírzsepit. Még filózok, hogy mennyire vagyok idióta, odamenjek-e leselkedni az ovi elé, hogy legalább a busz rendszámát tudjam. Paraanya on.