Mostanában hardatwork, alig van időm. Nem vagyok tipikus jogász, klasszik ügyvédnek egyáltalán nem is bírom elképzelni magam, már a magas sarkú cipő huzamosabb hordása is idegesít, nemhogy a kiskosztüm. Persze egy csupaüveg egyterű mélyparkológarázsos irodaházban kénytelen vagyok kinézni valahogy, mert a cicusok egyre többen vannak, ráadásul egyre idősebb vagyok, a cicusok meg egyre fiatalabbak. Kábé olyan fiatalok most, mint amikor én odakerültem a céghez, és néztem a mostani korombeli nőket, hogy debénák. Amúgy a munkám se tipikus jogi munka, inkább olyan jajdejó, hogy jogász vagy, megspórolunk egy csomó időtpénztveled típusú munka. Amire a legnagyobb szükségem van közben, az a tapasztalat, és a munkatársak bizalma, elismerése, amivel vagy ami miatt irányítani tudom a folyamatok alakulását. És ezzel szintén megspórolok egy csomó időtpénzt a főnököknek. Ha lenne valaki, aki csomó időtpénzt spórolna nekem, vagyis előteremtené helyettem, és lenne sok időm és sok pénzem, akkor egyáltalán nem dolgoznék semmiféle cégnek semmiféle irodaházban, akkor (btw szülnék még egypár gyereket) leginkább ilyenek olvasásával tölteném az időmet:
Lécci-lécci hadd legyek én M-ügynök! (MIB.II.)
