Hívtam mobilon a 112-t, fél órával ezelőtt.
- Tessék, központi ügyelet - mondta egy kedves férfihang.
- Jó napot, nem tudom magukat kell-e zaklatni, de egy vaddisznó sétál a budai alsó rakparton a szalagkorlát lépcsők felőli oldalán - hadartam a kocsiban ülve, a vaddisznónézés miatt csak araszoló forgalomban.
- Igen, köszönjük szépen, már rajta vagyunk az ügyön. Hol látja most? - kérdezte a kedves ember.
- Jaj de jó. Ugye nem lövik le? - kérdeztem csendben, hogy a gyermek ne nagyon hallja.
- Sajnos muszáj lesz meglőni - nevetett a kedves ember - ho látja most?
- Akkor nem mondom meg... ...Erzsébet híd. Viszonthallásra.
- Anya, mit csinálnak a vaddisznóval?
- Jönnek az állatvédő bácsik és elviszik az állatkertbe, vagy visszaviszik az erdőbe, ahol lakik.
Olyan soványka, de igazi nagy kifejlett vaddisznó volt. Eltévedt, vagy mi? Jó messziről jött, biztos.
