fabiengyerek

Tamkó Sirató Károly: Bőrönd Ödön
Bőrönd Ödön a Köröndön Ül a kövön, ül a kövön fekete színű bőröndön.
Arra jár egy helikopter, Lerádióz a riporter:
Bőrönd Ödön, Bőrönd Ödön, Miért is ülsz itt a Köröndön feketeszín bőröndödön?
Azért ülök a Köröndön Feketeszín bőröndömön,
Várom, hogy a tearózsa, Kinyíljon az aszfaltkövön,
S a 4-es busz begörögjön.

CD-n: A Pelikán, Bőrönd Ödön

Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról
Ez a tó ha enyém lenne, Minden nap fürödnék benne,
A forró nyár ünnepére Leúsznék a fenekére.
Cirógatnám sok szép halát, Bíztatnám a békák karát,
Cimboráznék a csiborral, Kínálgatnám mézzel borral.
Fésülném a habok fodrát, Ugratnám a vízibolhát.
Hínár karosszékben ülvén Rák ollóját köszörülném.
Ha ez a tó enyém lenne, Nap, Hold szebben menne benne.
Kék hajnalon, opál estén A titkait mind kilesném.
Dédelgetném én naphosszat, Boldog lenne minden moszat.

CD-n: A Pelikán

Édes ded :)

Több, mint két éve nem volt igényem arra, hogy babás témákon kívül bármi egyébről olvassak. Most, hogy szocializálódom visszafelé a munkába, és felnőtt emberek felnőtt hülyeségeivel foglalkozom, a sokkal kevesebb ráérő időmben rákattintok mindenféle másra is. Itt van például az indexen a magyar szépfiúk pontozásos közvéleménykutatása. Betegesen vonzódom a listákhoz, vh1-on szeretem a top100 dobogósait megtippelni, és a bármilyen internetes szavazásokat is szívesen végignyomkodom.
Erről a listáról most az jutott azonban eszembe, hogy egyrészt a pasi szótól a férjem agyvérzést kap, ergó én nem használom. Másrészt pedig az, hogy az ilyen helyes fiúknak mit csinál az anyukája? Jó, hogy ezen még gondolkodhatom egy-két évtizedet, mert érzem, hogy dolgoznom kell rajta. Egyelőre előre utálom az összes potenciális libát, aki a nyilvánvalóan bombasztikusan sármos kisfiamra szemet merészel vetni :)
Végignéztem a listát, szerepel ott néhány olyan, akinek tíz pontot adtam. Innen is sok szeretettel üdvözlöm az anyukájukat :)
Gyöngyösi Nándi abszolúte legszebb, ezen nem is vitatkoztam magammal. Ránézésre tízpontos Árpa Attila, Czutor Zoltán, Csányi Sándor és Nagy Ervin. Hajós András nem első ránézésre, hanem másodikra, de ofkorsz. Kásás és az összes vizilabdázó pedig minden körülmények között. Nüansznyi problémám, hogy Russell Crowe-ra nem lehetett szavazni.

Ma munkába menet bömböltettem a pontefem rockzenéjét, bámultam át a szélvédőn a szikrázó napsütésbe, majd végre meg bírtam előzni egy előttem vánszorgó suzukit, aminek a hátulját utolsó másodpercben jobban megnéztem. Az ökör :) Az volt arra rájaírva, nagybetűkkel hogy

A  KRESZ  vajon mi?

Ez egy tévétorna. Kedves a két műsorvezető, Nuts és Pete, gyermek legalábbis nagyon örül, ha meglátja őket. Vicces bemelegítés után egy egyszerű mozgássorral egybekötött daltanulás következik, tantárgypedagógiailag tökéletesen, soronként tanítva a szöveget és a dallamot is. Végül egy big video kerekedik belőle, ahol óvodáskorú gyerekek táncolnak. Befejezésként nyugi és légzőgyakorlat. Ugyanaz a dal hangzik el legalább három egymás utáni napon, bebiztosítva a kívülről fújást. Valójában idősebb gyerekeknek való, kb. négy évestől. 
A lenti linken minden dalszöveg elolvasható. A markológépest azért tettem fel külön is, mert kisfiús anyukáknak ez kötelező darab. Nálunk kakkoj névre hallgatnak a traktorok és mindenféle munkagépek, a műsor alatt viszont az a nevük, hogy kakkoj titit (dig it) :)

Részletes honlap:
http://www.bbc.co.uk/cbeebies/boogiebeebies/

A BBC kicsit felrázta a nyár óta változatlan reggeli műsorát. Annyi a shake, hogy más a sorrend, így a nagyobbaknak szóló mesék vannak a Teletubbies előtt, és van megint műsorvezető. Viszont a koncepció, a színvonal, a satöbbi szerencsére változatlan. Itt részletesebben is lehet olvasni.

Excavator make some tracks. Dig it, dig it
Move the levers forward and back. Dig it, dig it
Digger digger digger digger digger dig dig dig it dig it
If you want to move a mountain and make things flat
Use a bucket on your digger see the mud go splat
Lift it, shift it, lift it, shift it. Digger digger digger digger dig
Excavator make some tracks. Dig it, dig it
Move the levers forward and back. Dig it, dig it
Digger digger digger digger digger dig dig dig it dig it
If you want to dig a hole that goes deep down
Use an arm on your digger that can scoop the ground
Stretch it, Scoop it, Stretch it, Scoop it. Digger digger digger digger dig
/Rap: I'm digging a hole and my hole is getting bigger
Soon my hole will be bigger than my digger!/
Excavator make some tracks. Dig it, dig it
Move the levers forward and back. Dig it, dig it
Digger digger digger digger digger dig dig dig it dig it
Lift it, shift it, stretch it, scoop it
Digger digger digger digger digger dig dig. Dig it!

http://bbc.co.uk/cbeebies/

1: Valamiért kikerült a Quimby, és bekerült a Heaven Street Seven. Ezen nagyon kedves dallamos dalok vannak, gyermek sokat hallhatta, amíg a magzati fejlődését abszolválta. 

[HeavenStreetSeven - Cukor]

2: A Minimax 2. található itt most éppen. Frakk vauzása alatt már valószínűleg tükörsima a kompakt diszk, ugyanis azt feszt vissza kell tekerni.

Még jó, hogy napokig nem volt gépem, mert wellness kezelésre kellett vinni, annyi vírusa volt már, hogy nagyon gyengélkedett. Így legalább higgadtan tudom leírni, hogy a minap az ökrök egyik fele kordont bontott, másik fele meg baromságokat reagált rá. Szánalmas az egész. Kérem az országgyűlési képviselők mandátumát nagyon gyorsan változtassák meg, és lehessen kiszavazni is, mint a bigbrotherben. Viktor, hagyd el a házat most!!! Ferenc, el kell hagynod a házat, és soha többet nem jöhetsz vissza!!! Mindegyik menjen haza a sohaviszontnemlátásra, költsék gyógyszerre az évi tizennyolcmilliós költségtérítésüket oszt jónapot. Leszerepeltek egyszer s mindenkorra. Szegény jó Montesquieu bácsi, milyen elavult már a hatalmi triászával. Hogy parlament meg kormány meg igazságszolgáltatás. Negyedik hatalmi ág pedig a sajtó. És az egészen ozmózisnyomással türemkedik a fékek és egyensúlyok rendszere, amint mindegyik hatalmi ág éppen ellenőrzi a másikat. Ja. Aha. Kicsit sántít már ez. Akármelyik redbutton jó lenne, csak valaki nyomja már meg hogy leállítás vagy újraindítás vagy kijelentkezés vagy mégse esetleg game over.

Nem lehet a végtelenségig szoptatni, mert nem lehetek a végtelenségig együtt a gyermekkel. Holnaputántól másfél hónapig délutánonként dolgozom. Délelőtt itthon leszek vele, ebédet adok, elaltatom ebéd után, mert ez a legszűkebb keresztmetszet egész nap. Aztán apja hazajön, aztán én elmegyek dolgozni.
Március közepétől a bölcsibe beszoktatás két hete jön, áprilistól a full time hétköznapok. Nekem is szoknom kell az intézményesülést, hát még a gyermeknek. Ennek részleteit múlt héten beszéltük meg a bölcsiben. Alapvetően tetszettünk egymásnak. Legfontosabb két probléma az volt, hogy a) én nem tudtam meg, hogy mi lesz a jelünk, b) kicsit barátságtalanok lettek, amikor ők viszont megtudták, hogy még naphosszat szopizik a gyermek. Elkerekedett szemekkel kérték, hogy a hátralévő két hónapban legyek szíves, és legalább a nappali szopikról szoktassam le.
Végülis igazuk van. Autóban utazást kivéve nem aludt el még soha cici nélkül. Én nagyon ropi voltam ahhoz, hogy ezt így meglépjem, és a bölcsitől vártam a megoldást. Hát most megoldották. Szerencse, hogy időben mentem, és nem mondjuk egy héttel a beszoktatás előtt. De hát én mindent mindig jó előre szeretek elrendezni...
Most, hogy fogalmazni próbálok... Elképesztő, mert még írni is nagyon nehéz a leszoktatásról :)
Emlékszem, hogy LLL-éknél olvastam, hogy nincs nagyobb boldogság a gyermek számára, mint a tejjel teli nagy kerek emlő látványa. Nevettem ezen még szülés előtt, hogy miazhogy emlő, aztán az első hónapokban pedig minden egyes szopizásnál meghatódtam azon a mámoron, ami közben a baba arcán látszik. Egyszerűen hihetetlen.
Aztán a gyerekek 90%-a egyszercsak magától leszokik. Van, aki eleve nem is szeret szopizni, ezáltal eleve kevesebb tej termelődik, nagyon precíz kölcsönhatásban van a mell és a baba. A többség a hozzátáplálás során, fél és egy éves kora között, vagy amikor megtanul járni, azért hagyja abba, mert a normális etetés miatt nem éhes, nem szomjas, valamint talál sokkal fontosabb elfoglaltságot; inkább rohangál és játszik, nem vesződik holmi cicizésel.
A gyermek bárhol, bármikor kapott cicit, ha kért. Teljes lelki nyugalommal szopizott sötétben a szobában csendben, autóban, repülőn óriási zajban, strandon ezer ember között, ülve, fekve, állva. Gyakorlatilag teljesen mindegy volt a helyszín, csak a kerek emlő volt a lényeg :)
Egy éves kora után már azért néha megfordult a fejemben, hogy mi lesz így? Az LLL természetesen nem elválasztásról, hanem elválasztódásról beszél. Hogy majd egyszercsak nem fogja kérni, és majd a gyermek dönti el, és nyugodjon meg az anyuka, mert a szocializáció az.
Jórendben. Node mikor???? Apja több, mint három évig szopizott, és nagyon hirtelen szoktatta le az anyósom. Befestette filccel a mellét, hogy beteg és így a kis három éves nagyon durcás férjem nem kaphatott cicit. Egy hónapig lelkibeteg volt szegény. Ma sem nagyon bírja, ha elutasítják... Nemrég tudtam meg, hogy apósom is vitte a kis sámlit az anyja után. Úgy látszik ez férfiágon öröklődik. Szerintem tudat alatt így is választottak feleséget annó. Mert tudatosan nehezen lehetett volna például rólam régebben elképzelni, hogy én önszántamból egy holstenfríz leszek. És, hogy most itt szenvedek, amiért abba kell hagynom :)
Akárkit és akárhol is kérdezek erről, semmi konkrétumot nem talált ki a tudomány. Nem is a fizikai elválás fáj, hanem a kis hab lelkét sajnálom. Fokozatosságot nem lehet művelni... Itt nincs fokozatosság. Egy nem is nem. Hasonló cipőben már járt anyukák megértenek, és úgy emlékeznek, hogy szintén nem volt könnyű, és egyszercsak túl lettek rajta...
Lassan egy hete, hogy csak reggel és este szopizhat a gyermek. Napközben nem adok neki. Kiabál, hogy ajjcici. Mutogat. Tapiz és fogdos. Első pár nap nagyon sírt. Én is sírtam. Ma már nem sír, de kéri. Hogy ajjcici. És amikor nem kap, akkor elfordul, és boldogtalan. Nem tudom elterelni a figyelmét, nem tudok már hová menni vele napközben. Ha elmegyek és más van vele az se megoldás, mert egyszercsak megérkezem, és akkor ajjcici van. Alig várom az estét. És alig várom, hogy reggel felkeljen. És amikor délután alszik, akkor meg sírok :)
Az az egy dolog segít következetesnek lenni, hogy így jobb lesz neki a bölcsiben. El fog tudni aludni, mint a többi kisgyerek. Én pedig tudok majd dolgozni, mint a többi anyuka.
Hogyrohadnamegazegészvilágúgyahogyvan.
Ráadásul nemrég, talán az indexen olvastam, hogy a háború alatt, légópincében egy anyuka négy vagy öt gyerekét is szoptatta, nem volt más lehetősége. Vagy ez, vagy az éhezés. Először a csecsemőt, aztán sorban a nagyobbakat, 3-4-5 éveseket. A folyadékra és egy kis mámorra legalább nem volt gondjuk. Nem kicsit sírtam ezen a történeten :)
De ez kérem, ez mindent visz. Babits Mihály: Bodri és Pityu című, a korabeli kritika szerint szélsőségesen naturalista novellájának köszönhetően nálam például két évvel a szülést követően szoptatás utáni enyhe depressziót is lehetne diagnosztizálni.
Minek olvasok ilyeneket, nemtudom, de kérem mindenkinek ajánlom a Gyereknek lenni című kötetet jó szívvel és kisírt szemekkel, józanész törökméz jeligére a kiadóba :)

Here comes Andy Pandy and Looby Loo
Happy as he can be, Teddy too
Playing in the garden every day
Making things is so much fun
Here comes Andy Pandy
Here in Andy Pandy land

http://www.bbc.co.uk/cbeebies/

***

Andy Pandy

10/10. Öt perces. Bábfilm. Általában a Teletubbies után következik. Kedves színek, egyszerű történet, férfihang narrátor. A szereplők: egy kisfiú, egy kislány, egy maci, egy kutyus, egy kapitány hajóban, egy félénk kígyó és egy ugrálós labda. Andy Pandy ötvenes évek eredetije 2002-ben kapott új külsőt és barátokat. Nagyon jó mese, nem terheli túl az érzékszerveket. Másfél éves kortól ajánlom.

Adatbázis:
http://www.toonhound.com/andypandy-2.htm

Adatbázis a régi meséről:
http://en.wikipedia.org/wiki/Andy_Pandy
http://www.toonhound.com/andypandy.htm

***

Yoho Ahoy

10/10. Öt perces. Bábfilm. Szintén általában a Teletubbies után következik. Nagyon aranyos szereplők a kétéves-szerű totyogós kalózok és barátaik, valamint egy cica, egy flamingó, egy papagáj és néhány patkány. Kedves történeteiket mindösszesen két szóban meg tudják beszélni: 'yoho' és 'ahoy'. Ez meglepően elég is mindenféle kifejezésekre. 2001-ben elnyerte a Banff Television Festival Rockie Award: Best Animation díjat. Kb. másfél éves kora óta a gyermek is imádja, és én is :)

Adatbázis
http://www.toonhound.com/yoho.htm
http://en.wikipedia.org/wiki/Yoho_Ahoy

Animation World Network:
http://www.awn.com/mag/issue5.12/5.12pages/robinsonyohoahoy.php3
http://www.awn.com/mag/issue5.12/5.12pages/robinsonyohoahoy2.php3

Minimax 2. CD-n

Bergendy István - Csukás István: Süsü szövegek

Én vagyok a híres egyfejű, A nevem is ennyi csak: Süsü
De én egyiket se bánom, Egyfejűként élem a világom
Kitagadott az a jó apám. Azóta vándorlok, úgy biz'ám
Befogadnak majd az emberek Egyik szeret, másik meg remeg
Ó, ha rózsabimbó lehetnék... Rámszállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobognaa. Nem lennék ilyen nagy otrombaa.
Ezt a vágyam senki se érti, se gyerek, se nő, se férfi,
Senki senki itt a világon, mi is az én titkos nagy álmom. Óó.
Vidám lelkem senki se érti, Se gyerek, se nő, és se férfi!
Senki-senki itt a világon! Mi is az én titkos nagy álmom. Jajj.
Legszentebb dolog a barátság, Többet ér, mint minden királyság
Nekem is van egy jó barátom Ha bajba jut, majd én kirántom.

Habár nincsen csak egy fejem, de ezt én már nem szégyellem!
Egy fejjel is lehet sokat csinálni, sőt okosokat!
Fát kivágni, aprítani, nem is kell ezt tanítani!
Kályha duruzsol a tűztől, minden kémény vígan füstöl!
Cserepet ide izibe, ez a tető nem ázik be
Patak fölé hidat verünk, azon jár át a szekerünk
Mára ezzel fejezem be, nem jut több most az eszembe!
Éljen Süsü!

Én vagyok a jó királyfi, könnyű engem megtalálni,
Karom erős, szívem vidám, nincs is több ily királyfi tán!
Én vagyok a jó királyfi, könnyű engem megtalálni,
itt vagyok és amott vagyok, hol nagyok a gondok-bajok!
Erdő, mező, hegy és berek, azt nézem, hogy segíthetek!
Karom erős, szívem vidám, nincs is több ily királyfi tán!
Emitt sírás? Amott bánat? Ott termek, s a könny felszárad!
Mosoly nyílik és dal fakad, bú, baj, bánat messze szalad!
Én vagyok a bús királylány, akit elrabol a sárkány,
csak hull, csak hull, hull a könnyem, senki sincs, aki megmentsen.
Álmodtam egy királyfiról, engem szeret, nékem dalol.
csak hull, csak hull, hull a könnyem, senki sincs, aki megmentsen!
Én vagyok az a királyfi, Ó mi öröm téged látni.
Tiszta égen szivárvány, olyan vagy te szép királylány
Áá áá áá áá

Plusz Süsü:

Mi vagyunk a zsoldosok, kezünk sose dolgozott,
kardot lándzsát hordozott, ruhánk mégse foltozott!
Sziklakőből az ágyunk, puha ágyra nem vágyunk!
Senki fiát nem szánjuk, ha meglátjuk, levágjuk!
Csiszi-csiszi köszörű. Ez az élet gyönyörű
Hova lépünk, nem nő fű, kardunk borotvaélűűűűű!

Tudok egy csomó illemszabályt!
Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad!
Mi szél hozott mondsza erre? S mi vajon a szíved terve?
Szép vagy, mint a rózsaszál, Ó, te kedves királylány!

Ez a Süsü mégis nagyszerű. Habár, amint látszik, egyfejű
Egy fejével mégis jót nevet, szeretik is őt az emberek
Egy fejében csöppnyi ész, Nem lesz sorsa túl nehéz!
Mi lesz veled, te egyfejű? Mihez kezdesz itt jó Süsü?

***
Deák Tamás - Romhányi József: Dr. Bubo
Én, mint az egyetem boakonstrektora doktorrá fogadom Önt, Bubó Bubó.
Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor. Diktál a beteg, írja a doktor.
Köhög a harcsa, reumás a mókus. Nem segíthet rajta csak a pszichológus.
Füllentett a hüllő, ez a vén bolondos. Csak úgy Rektor úr ő, ahogyan én orvos!
Beszél majd az utókor... Kiről? Hohohoho Dr. Bubóról!

***
Deák András - Romhányi József: Mézga család
Néha légy bolond egy kicsikét,
elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,
van abban valami báj, hogyha kacag a máj,
szárnyal a kedv, mint a kacsamadár!
Légy vidám, vagány, akár egy srác,
fújd meg a tülköt, trombitálj, valamit játssz,
ha baj van, mégse legyen soha kedélyed lőporos,
ne is figyelj oda, mit mond egy főokos,
szerintem az bolond, ki téged mindezért paprikajancsinak mond!
Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot, de nyakamon a csacsika család,
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás, és nem forgatja mese-kacsaláb.
Van itt nálunk hajcihő, kitűnő hangulat,
olyan, mint a vadnyugat, zenebona, ricsaj,
papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet,
egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj!
Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya, Bemutatom lüke Aladárt!
Folyton marja, böki, mint Cicust a Blöki, itt nincs elásva még a csatabárd!
...szerintem az bolond, ki annak mond!
ki téged ezért... ki téged bohócnak mond!

***
Pethő Zsolt - Csukás István: Nagy ho-ho-ho-horgász
Ha itt a nyár, ugye komám, A szív a víznek szalutál,
És vígan lépked, akár a tornász, Így megy a nagy ho-ho-ho-horgász.
Bátran rikkant: puhányok ho-ho-ho-ho-hó! Megint csak ho-ho-ho-hó!
Van itt csali, s egy-két horog. Az eszem pedig jól forog
S cselt a cselre kiválón sorjáz, Ravasz a nagy ho-ho-ho-horgász
Városbéli puhányok, nyavalyások, Ha gyötör a láz,
Fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok
Amit most néktek, hallgassátok,
Amit most néktek eldalol a ho-ho-ho-nagy-horgász!

***
Radványi Balázs: Mesék Mátyás királyról
Magyar urak jőnek, Buda városába,
Vitéz, jó vajdájok János hívására,
Szépen összegyűlvén királyra szavazni,
Háromszor az égbe koronát feldobni.
Háromszor repült az korona az égbe,
Háromszor is szállt az Mátyás szép fejére.
Így lett az országnak jó vitéz vezére,
Így lett az magyarnak dicső fejedelme.
Milyen király volt ő, íme bizonysága
Igaz tetteinek szép históriája
***

 
[Minimax-Ralzfilmslágerek-2.]

Rögtön leszögezem, hogy egy egész minusz pont jár annak, aki lehagyja a Vuk-ot egy ilyen válogatásról. A Minimax-Rajzfilmslágerek-1. fantázianevű, sorrendben is nyilván előbbi CD-n a sok érdektelen mesezene mellett bezzeg rajta van. Nagy kísértés, hogy csak a Vuk miatt megvegyem-e az 1-et is, de a 2-es CD klasszisokkal jobb.
Amiért mégse a szokásos 10 pontot osztottam ki, az még a következőknek köszönhető: mínusz fél pont azért, mert némelyik zene nem az eredeti. Tudom, hogy jogdíj meg ilyesmi, de a tény az, hogy ha csak egy szótag vagy levegővétel nem úgy van valahol, ahogy az addikció eredeti tárgyában szerepel, akkor már nem az igazi. További fél pont azért, mert pl. a Vizipók és a Kukori brutálbéna refrént meg kiegészítést kapott. Még fél minusz pont az utolsó két szám miatt, mert nem illenek egyáltalán a retrósztárok közé, ráadásul sose hallottam róluk. Na így 7,5/10 pont. Ami az egyes trackokat illeti, az a tisztelt szülő gyerekkori élményeitől függően nyilván sokszáz pontos is lehet :)
Az ilyen válogatásokhoz elterjedt rajzfilmsláger szó, az hülyeség, tekintettel ugye a bábfilmslágerekre. Hamár mindenáron a filmslágerből akarnak frappánsan eredeztetni, akkor a jövőre nézve javaslom esetleg a mesefilmslágert. Valamint sürgősen adjanak ki csehszlovák és lengyel mesefilmslágeres cd-t is.
Ha bírjuk az ilyesmit, akkor ez a válogatás már egész kicsi korban szerethető, annak ellenére, hogy némelyik meséhez nem árt betölteni az óvodás vagy még vénebb kort. Nálunk mostanában kedvenc, én 2 éves kortól ajánlom jó szívvel.

Dob+Basszus rajzfilmslágeres adása:
http://www.mtv.hu/cikk.php?id=158015

Süsü lapja:
http://egyfeju.freeweb.hu/index.html

Szakirodalom:
http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/dvd/
http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/anime0106/

*** 

1. Frakk a macskák réme. Ha a gyermek ezt a cédét szeretné hallgatni, onnan tudom, hogy elkezdi mondani, hogy vau-vau és mutogat a zenegépre. Frakk beköszöntő ugatása után a rajzfilm fél perces instrumentális zenéje hangzik el.
2. Macskafogó. Konkrétan a Miumiújság. A zene és Postássy Juli hangja remek. A gang-szám az 1-es cd-n van. Ezt a mesét nyilván csak idősebb korban fogjuk abszolválni, de már alig várom :)
3. Itt van Süsü. Egy teljesen lényegtelen, csak tényszerű apróság, hogy alig észrevehető, de a Süsü betétdalai nem pont ugyanazok, mint a mesében voltak, hanem szerintem későbbi felvétel. Vannak benne olyan beszólások, amik biztosan nem voltak ott eredetiben. Mindazonáltal természetesen világbajnok ésatöbbi. Ó ha rózsabimbó forever valamint Csukás István for prezident!
4. Habár nincsen csak egy fejem. Éééljen Süüüsüüü. Még amúgy nem néztünk Süsüt. Igaz, hogy bábfilm, tehát elvileg jó lenne, de attól tartok, hogy ráér 3-4 évesen, főleg a történet relatíve bonyolultsága miatt.
5. Én vagyok a jó királyfi. Ezt sokat énekeltem a gyermeknek még nem mozgós picibaba korában a pelenkázón, mutogatós, azazhogy mozgatós dalként. A karom erősnél meggyurmáztam a kis bicepszeit, a szívem vidámnál megsimiztem a kis mellkasát, a többi sornál random ami eszembe jutott.
6. Mekk Elek az ezermester. Ez nagyon érdekes, mert a gyermek a mesét nem bírja végignézni, hiába báb, meg hiába emlékszem úgy, hogy ez egy tök jó mese. Elég félelmetes hangeffektek vannak benne. A fent idézett indexcikk áradozik a zenéről. Hát én ezt nagyon nem értettem. De nyilván van benne valami, mert a gyermek is odáig van érte, az instrumentális fél percet végigtáncolja nagyon édesen. Olyasmi dülöngélést kell elképzelni, mintha a Patience klipben Axl Rose mozgását 45-ös fordulatszámon néznénk.
7. Dr. Bubo. Tisztára táncdalfesztivál fíling. Néha olyan elképzeléseim vannak közben, hogy játszik a nagyzenekar, a tévé közvetíti, a karmester pedig hátrafordulva vigyorog. Boakonstrektor :) Romhányi József szintén forever.
8. Mézga család. Ez egy remek dixieland, különös tekintettel a bendzsóra. A légy vidámvagány akár egy srác lényegét sose értettem.  
9. Gusztáv. Ez meg egy remek bárzene, jazz, nagybőgő. Instrumentális.
10. Pityke őrmester. Yardon dolgozó ismerőseim nagy kedvence. Instrumentális.
11. Mikrobi. A szöveg ugye nem bonyolult :) de ha nem csal a ritmusérzékem, akkor sikerül minden egyes mikrobizás alatt lemaradni néhány századmásodperccel. És ez már gyerekkoromban is idegesített :)
12. Sebaj Tóbiás. Ez tipikus Bergendy Kissnek öltözött szervuszszergej háttérzenekar.
13. Nagy ho-ho-ho-horgász. Nem az eredeti, de csak az énekhang miatt tűnik fel, mert a zenéjét mintha a 100 Folk Celsius játszotta volna eredetiben is. Amint pl. a dob+basszusban is elhangzott, az eléggé fura szövege ellenére kívülről lehet fújni.
14. Pom-pom. Elvileg instrumentális, gyakorlatilag az a - Hogy kicsoda Pompom?-tól a - Szia Picúr, megvárhatlak?-ig terjedő klasszik a zenei aláfestéssel, de valamiért nem 'megvárhatlak' hanem 'elkísérhetlek'.
15. Futrinka utca. Ezt nem tudtam, hogy Bergendy. Instrumentális.
16. Vizipók, csodapók. Nekem nem rémlett, hogy ebben énekeltek volna egy hangot is. Mindenesetre énekelnek benne. De minek. A női énekhang, az amúgy tündéri Marge Simpson tündéri magyarhangja. De minek. Büntetőfélpont, borzalmas.
17. Misi mókus kalandjai. Ez kérem a 'Száraz tónak nedves partján' c. gyermekdal.
18. Kukori és Kotkoda. Biztosan nem az eredeti, és a refrén brutál szopránkórusáért járt a büntetőfélpont.
19. Kiváncsi Fáncsi. Aranyos a zene, majdnem instrumentális, csak a megfelelő helyen sokszor elhangzik, hogy Kiváncsi Fáncsi.
20. Dörmögő Dömötör. Ezt is nagyon szereti a gyermek. Én csak ilyen nevű újságra emlékeztem, nem pedig mesére, de van ilyen, vetíti is az mtv heti rendszerességgel.
21. Magyar népmesék. Végre valami :) Először a mese vége lassús, utána a mese eleje gyorsas. Gryllus Vilmos kult örökbecsűje.
22. Mesék Mátyás királyról. Itt is előbb van a vége lassú rész, és utána a kezdő gyors rész. Radványi Balázs nagyon érti a törökös középkoros zenéket (lásd még a Követ). Ez kimagaslóan a legjobb dal a lemezen, én legalábbis ezt szeretem a legjobban.
23. A hetedik testvér. Rövid leszek: Ez giccs.
24. Hófehér. Ez az előző hatása miatt, meg mert sose láttam, szintén forward, azazhogy gyorsan vissza az első számra.

Tegnap olyat tettem, amit pár hónapja még nem tettem volna. Bementem egy gyerekkórház égési osztályára egy olyan anyukához, akivel eddig csak a neten beszélgettem.
Egy kórházban szültünk. Annak a kórháznak a netező anyukái valamiért jól összejöttek. Elég sokat tudunk egymásról virtuálisan. Már ami a terhesség-szülés-gyermekágy-család témában általánosságban felmerülhet. [A babákkal kapcsolatos mindenféle fiszfasz problémák adott pillanatban katasztrófának tűnnek, és csak egy megértő fül és egy véletlenül épp alkalmazható jó ötlet kell ahhoz, hogy túlessünk a krízisen. Ehhez pedig a mindennapos otthoni egyedüllétben nem árt a netelőfizetés.] Ezen a fórumon kívül nem beszélgetek máshol babásat, még index korosztályos topikjait nézegetem, ottani babák-mamák mindennapjaiból merítkezem általában readonly. De sose találkoztam senkivel, és általában kerülöm a túl sok személyes információt.
A 10 hónapos, még ülni se tudó babának egy elképesztően peches állólámpa zsinór elszakadás következtében megégett a szája, műteni kellett. Nagyik nincsenek. Apuka dolgozik. Anyuka egyedül. Az egész topik leült a hírre, mint az iszap. Mindenki aggódott. Orrszonda, szájban ill. száj körül kismillió varrat, no cici, no cumi, ebből következően nem alvás. Kórházi körülmények. Egyedül ez sok. Nagyon gáz. Még pár órát is nagyon nehéz kibírni folyamatos ringatással, sírdogáló babával, kialvatlanul.
Az egyik anyuka írta, hogy vasárnap bemegy. Ekkor már erőt vett rajtam, hogy valamit tennem kell. Valamiféle kisherceg meg róka, nem tudom pontosan. Szombat délelőtt volt. Ráadásul az én gyermekem már nem pici baba, mint a topikban a legtöbb. Jó magaviseletű nagykisfiú. Én könnyen ugrálhatnék. Kocsim is van. Ráérek.
De mi van, ha nem jól teszem? Mi van, ha tolakodás? Biztos nincs más, aki segít neki? Nem fogom bírni majd a látványt és sírni fogok. Eszembe jutott egy nem régi cikk is. Agyaltam pár órát. Aztán hirtelen elhatározással bementem. Vittem ebédet is. Jól tettem. Egy órára segítség voltam, tudott pihenni, enni. Én pedig dajkálhattam a tündér kisfiát, aki a körülményekhez képest nagyon jól van.
Miért mozdultam meg? Miért segítettem? Miért érzem ettől én jól magam? Mert a férjem a legjobbkor vicceskedett és közhelyeskedett azzal, hogy a tett halála az okoskodás. De ez még nem sarkallt volna döntésre, pár hónapja, sőt. Azért voltam képes dönteni, mert a már régebben említett, és eredendően mínuszos önbecsülésem az utóbbi hetekben feltornászta magát mérhető szintre. Ez annak köszönhető, hogy nagyon pozitív visszajelzéseket kapok, legtöbbször teljesen ismeretlen emberektől. A blog miatt. Ami pedig száz százalékig annak köszönhető, hogy a már sokszor linkelt és ma éppen hisztis Teodora többet törődött velem a néhány darab e-mailjével, mint én saját magammal. Anélkül, hogy valóságosan ismerne.
[A kulturált köntösbe öltöztetett köszönetnyilvánítás illemszabályait majd igyekszem megtanulni egyszer.]
[:)]

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed, milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet.
"Én vagyok a Mehemed!" "Mi vagyunk a tehenek!"
Csodálkozik Mehemed: "Ilyenek a tehenek?"
Számlálgatja Mehemed, hányfélék a tehenek.
Meg is számol Mehemed háromféle tehenet:
Fehéret, feketét, tarkát. "Meg ne fogd a tehén farkát!"
Nem tudta ezt Mehemed, s felrúgták a tehenek.

A terhességről és a szülésről kismillió dolgot lehet tudni, olvasni, keresni és találni. A gyermekágy a maga valójában valami miatt nagyon elhanyagolt terület. Terhesen valahogy nem éreztem át a fontosságát, nem lengte körül semmiféle misztikus köd. Tudtam a főbb paramétereket, elméletben remekül fel voltam készülve, mi problémám lehet, majd túlesek ezen is a cél érdekében. Viszont túl kellett élni.
A gyermekágyhoz képest a terhesség csak egy gyenge poén, a szülés meg egy vicc. Hivatalosan hat hétig tart. Másféle számrendszerben azonban, ha mondjuk az alvást nem is számoljuk időnek, akkor például a terhesség max. 6 hónap. De a gyermekágy ugyanebben a számrendszerben is legalább hat hét. Na ez a legdurvább. A nem-alvás.
Az első két-három hét totál káosz volt, semmi rendszer, semmi ismerős rutin, a gátseb fáj, a mozgás nehéz, a szoptatás fáj, és együttjár a méh fájdalmas összehúzódásával. Mindezen fizikai nyomorok mellett fájnak az érzelmek is, és fáj a felelősség is.
Az a baj az összes leírásokkal, hogy komolytalanok. Amikor olvastam őket, úgy voltam vele, hogy francot se érdekli mi az a lochia, meg biztos kit érdekel a gátseb, csak a szülésen legyek túl. Aha. Haha. A fizikai fájdalmak önmagukban elviselhetők lennének. A lelki fájdalmat (vagyis az állandó lelkizést, az óriási boldogságot, a tanácstalanságot, az apró döntések felelősségét) önmagában el lehetne viselni. A kettő együtt már kicsit durva. Kialvatlanul, azazhogy konkrétan alvás nélkül pedig egyenes út az önmarcangoláshoz, a bébiblúzhoz, a szülés utáni depresszióhoz. Nem tudom hogyan csinálja az, aki ezeket kihagyja, de gratulálok neki :)
A kívülállók számára nyers modorú keménycsávónak tűnő valójában gondoskodó macitípusú férjemnek köszönhetően nem kellett semmiféle házimunkát végeznem, tekintettel arra, hogy a mosáson és a vasaláson kívül mindent, tehát mindent megcsinált. [Ööö mindig is megcsinálta... :)] Bevásárolt, főzött, mosogatott, takarított, elment otthonról, ha már nem bírt elviselni :) És még így is nehéz volt.
Egekbe szökött hormonok mellett nem várható el a józan ész, igazából csak ennyit tartottam volna lényegesnek leszögezni a gyermekágyról.

A fontos dolgokat szerintem jól csináltam.
[Warning: észosztás (és öntömjénezés) következik, csak megfelelően alacsony prolaktin-szint esetén ajánlott a továbbolvasás.]

Szoptatás: Egy barátnőm gondos magyarázatának köszönhetően legalább erre fel voltam készülve. Volt valami videókazettája, és én két tenyeremet a szemem előtt kicsit szétnyitva típusú nézéssel, elképzelni sem tudtam, hogy én ezt valaha meg bírom csinálni. Ezért inkább nem is képzeltem el. Lelkemre kötötte, hogy a mellgyulladást elkerülendő már a kórházban legyen velem az Avent kézi mellszívó. Amikor a harmadik napon beindult a tej, akkor be is üzemeltem. Kérném mindenkinek, aki szereti, mivel tehát elkerültem a mellgyulladást. Három hétig minden szopi után fejtem, aztán három hónapig már csak este. Utána már egyáltalán. Egyszer volt csak kőcici-effektus, valami két hónap elteltével, amikor a gyermek már éjszaka kevesebbet evett, a bal mellem durván tele lett, de egy sima kimasszírozás megoldotta. A lefejt tejeket a fagyasztóban tároltam egy ideig, majd amikor már nem fértünk tőle, megszüntettem a tehenészetet, és egy barátnőm fél évvel kisebb kisfiának adtam az összeset. Így van a gyermeknek egy tejtestvére :)
A La Leche Liga remek írásai is sokat segítettek. [Hozzátenném, hogy néha azért kettővel kell osztani az ottani elképzeléseket, mert épeszű emberek számára kivitelezhetetlennek tűnik.] Abszolúte igény szerint szoptattam. Amikor megnyikkant a gyermek, akkor cicit kapott a szájába napszaktól és az előző cici óta eltelt időtől függetlenül. Anyósom bepróbálkozott a három órájával, valaki meg azzal, hogy éjszaka teáztassam, de nem hatottak meg :)
A cumi-sznobság se érdekelt. Négy hetesen kapott cumit, mert úgy éreztem jónak. Sírdogált délután, de nyilvánvalóan tele volt a hasa. Cici megnyugtatta volna, de attól féltem, hogy kidurran. Mármint a gyermek. A fürdésig már nem volt sok hátra, nem lett volna értelme, hogy elaltassam. Ezért kapott egy MAM cumit. Nagyon örült neki, azóta is jól elvan vele. Ez a típus bevált, de szerencsére nem ragaszkodik ugyanahhoz. Csere alkalmával leellenőrzi az újat, kicsit még ízlelgeti a régit, de gond nélkül vált.
Annyi tejet evett, amennyi belé fért. Hat hónapig semmi más, tehát egy csepp víz se ment le a torkán [kivéve persze a születése és a tejbeindulás között eltelt időben azt a néhány dl cukros vizet, ami sztem teljesen normális]. 3750 grammal született, majd fél évesen 10 kilós volt a szumós csöppségem. A legnagyobb parám a súlya volt. Nem hittem el, hogy fél év után leáll, de tényleg úgy volt. A második fél évben csak két kilót hízott.
A mai napig is még többször szopik, valamint cumizik.

Alvás és együttlét: A gyermek minden egyes rezdülésénél jelen voltam, főleg az elején. A kórházban végig velem volt. Kilenc hónapig minden lélegzetvételemet érezte a gyermek, nem értettem sose, hogy csak mert már erre a világra eljött, miért kellene hirtelen azonnal magára hagyni. Az első három hónapban vele aludtam (helyesebben abban a szobában voltam éjszaka is), egy ikeás kanapén. [A családos együttalvás nem merült fel bennem sose, merthogy férjnek dolgoznia, pihennie kell.] A kiságyában simán aludt, mivel nyikkanás esetén azonnal ott voltam mellette. Minden nyikkanás esetén. Tehát egész nap, minden nap. Nem bíztam másra. Három hónap után már csak hajnalban kelt fel enni, vagyis este 8-9-től hajnal 3-4-ig aludhattam a férjem mellett, már akár hat órát is egy huzamban. De ahogy megnyikkant, átfutottam a gyermekhez. Másfél éves kora óta úgy kel fel reggel, hogy nem sír, hanem gagyarászik, és türelmesen megvárja, amíg a biztosan érkező anyukája odaér hozzá. Ezért nem sajnálom az első négy nem alvós kórházi napot, és az első három nem alvós itthoni hónapot, és azt, hogy másfél éven keresztül minden elalvásánál jelen voltam.
Egy szűk keresztmetszet van ezzel kapcsolatban, hogy a bölcsiben majd el kell valahogy aludnia. A nem is olyan távoli jövőben. Két hónap múlva. Cici nélkül és nélkülem. Ennek kivitelezéséről jelenleg semmiféle elképzelésem nincs. Csak a szocializációban bízom, no meg a gravitációban.

4: DM-et a gyermek is szereti.

[Depeche Mode - Music for the Masses]

* Gyí paci paripa, nem messze van Kanizsa
odaérünk délre, libapecsenyére *

* Gyí te paci, gyí te ló, gyí te semmirevaló *

* Hóc-hóc katona, ketten ülünk egy lóra *