fabiengyerek

Tegnap. Gyermek jól van. Köhög, nem köp. Viszont már nem sírdogál, mert valahogy sikerül eltüntetnie az anyagot. Talán ebből kifolyólag nem nagyon éhes, alig eszik relatíve. Gyümölcslét iszik, valamint anyatejet sokszor. Dokinéni szerint sípol és fulladva veszi a levegőt, amiértis menjünk el mellkasröntgenre, mert ugyan okosan néz rám a fonendoszkópja mögül, de nyilvánvalóan halvány fingja sincsen róla, hogy mi is a probléma. Valami alsó-légúti izé, amire az eddigi gyógyszerek láthatóan hatástalanok voltak. Szerencse, hogy se láz, se rosszkedv, se semmi egyéb betegségre utaló tünet nincsen. 
Sztk-s röntgenes néni kedves volt, csak úgy képzelte, hogy a gyermek majd megáll és oldalsó középtartásban marad mozdulatlanul mindaddig, amíg kell. Ja biztos. Végül fel kellett fektetnem az ágyra, háttal rá a hideg röntgenes vasra, szerencsére body maradhatott, de még így is visított jó hangosan. Ólomköpenyt én nem kaptam, nem a Vészhelyzetben vagyunk, nem vagyok terhes, minek az. Gyermek lábánál guggoltam, hogy ne lógjak be a képbe, a kezeit próbáltam lefogni, az ágyékára közben könyökkel szorítottam egy ólom egéralátétszerűt. Sikerült, lelet negatív. Visszadokinéni, aki asztmás hörghurutra való cuccost írt fel minimáladagban egy hétig. (Spiropent 0,005/5ml 2x2,5ml, valamint Ventolin Evohaler 2x1 puff.) A gyógyszerekkel szembeni általános ellenérzéseim ellenére szerintem ezt a két hatóanyagot talán sikerült véletlenül eltalálni, mert mintha javulna a helyzet, de azért lekopogom.