Még ha nem is brutálisan sűrűn, de inkább itt folytatom. A főcímzenéből kiszedtem azt a mondatot, hogy "a gyermek világnézete is az enyém egy ideig még...", mert ez az idő eljött. Márminthogy, már nem az enyém. Nem telt bele hat év. Csak szólok. Nem egykönnyen dolgoztam fel. Kicsit lassan esnek le a dolgok, de már mind lent vannak, lentebb nem is lehetnének, úgyhogy köszi mindenkinek a kitartó ittmaradást :) Az se volt könnyű menet, amikor rájöttem, hogy a hasamban egy gyerek van, ketten vagyok, és ez így fog maradni, amíg világ a világ. Most ősszel kezdett derengeni, hogy a szimbiózis sok szálon megszűnt. Most is ketten vagyok, de ez már nem tőlem függ...
Amíg ezen agyaltam magamban, három hónap alatt egy csomó dolog történt, amit esetleg feldolgozok itt is. Például iskolaválasztás, például baleseti sebészet, például költözés. Na jó is, hogy leírtam, mert ezt a hármat inkább mindenképpen kibeszélem magamból. Fel is írom most, hogy el ne felejtsem. És vennem kell egy jövő évi Moleskine-t...
A lehetőségekhez képest boldog ünnepségeket és évfordulót kívánok mindenkinek.
