- Anya mi az a pipitér?
- Öööö fogalmam sincs kisfiam, megnézem a google-ban. ... (Basszus) A pipitér a kamilla másik neve képzeld!
- Ó... Anya minek kellett megtanulni a Zengő ABC-t?
- Mit kisfiam?
- A Zengő ABC-t, minek kellett megtanulni?
- Hát hogy okos legyél.
- Én okos vagyok. Minek kellett kívülről megtanulni?
- Öööö. Hát azért, mert az agyunkat is tornáztatni kell, nemcsak az izmainkat. Mert az izmaink a tornától lesznek erősek, az agyunk meg a tanulástól.
- De miért kí-vül-ről? Nem elég, hogy elolvasom?
- (Basszus már) Azért kisfiam, mert azzal, hogy kívülről megtanulod, azzal bennemarad a fejedben. Ha sok dolog van a fejedben, akkor sokkal okosabb leszel.
- De mitől leszek okosabb azért, mert sok dolog van a fejemben?
- (Áááááá) Azért kisfiam, mert az agyunk úgy működik, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok száma határozza meg azt, hogy mennyire vagyunk okosak.
- ???
- (Na erre mondjál valamit)
- Az agyunk a koponyánkban van, és olyan hús meg erek. Abban vannak az idegsejtek? Mik azok az idegsejtek?
- Kis csillagocskák a fejünkben.
- Mint az égbolton?
- (Itt esett le...) Tulajdonképpen igen kisfiam. Amikor megszületünk, tele van az agyunk idegsejtekkel, benne a koponyánkban. Mint a világűrben a csillagok. Ezek teljesen külön vannak, és világítanak. Az érző sejtek viszik oda az ingerületet, tudod, mint ahogy az "Egyszer volt hol nem volt-ban" láttad, amikor fáj valami, vagy amikor sósat eszünk, azt érezzük. A kisbabák még csak nagyon kevés dolgot tudnak így érezni, csak a fontosakat.
- Hogy fáj nekik valami és sírnak és hogy éhesek?
- (Basszus de okos) Igen kisfiam.
- És mitől lesz köztük az a kapcsolat vagy mi?
- Hát a tanulástól. Minél többet élünk, tapasztalunk, tanulunk, tudunk, annál több kapcsolat lesz a csillagocskák között.
- Mint a pókháló?
- Pontosan. És az az okos, akinek tele van a feje rengeteg pókhálóval.
