Tavaly és tavalyelőtt kaptam céges partnertől céges ajándék bejglit innen. Idén pedig innen. Klassz, mert finom és kettő. Kettőnknek pont elég. Gyermeké a mákos, enyém a diós.
Gondoltam idén is eljátszom, hogy feldíszítjük a fát, aztán elmegyünk sétálni a hegyen, de amikor elindulunk és épp lépünk ki a kertből nekem eszembe jut véletlenül, hogy véletlenül otthon hagytam valamit, mondjuk a kesztyűmet vagy a telefont, ez nem szokatlan, úgyhogy visszaszaladok, és az ágy alól előszedem a becsomagolt játékokat és fél perc alatt bedobálom a fa alá, majd pókerarccal visszamegyek a kapuhoz.
Ma volt a karácsonyi előadás az osztályban. Másodikosok. Móra Ferenc Didergő király (gyermek as the best actor in a leading role...), és Jókai Mór Melyiket a kilenc közül. Karácsonyi szép történetek. Szeretet meg ilyesmi. Hazafelé megkérdezte a gyermek, hogy de miért pont a szegény kilencgyerekes családhoz nem ment a Jézus? Mire én nem tudtam mit mondani hirtelen... csak vezettem és hallgattam, gondolkodtam, hogy vajon miért nem ment pont a szegény kilencgyerekes cipész családhoz a Jézus, milyen értelmes indokot találjak ki, ami adekvát, nem hülyeség és nem pont a pénzről szól..., mire hallom a hátsó ülésről halkan suttogva, hogy "azért mert nincs is... nem létezik... mert te teszed a fa alá...". Pirosra váltott a lámpa, megálltam, hátranéztem. Mosolygott rám. Nem is kellett mondanom semmit. Idén már el fogja játszani, hogy elhiszi..., csak hogy örüljek :)
Nem akarok sok mindent karácsonyra... Bublét már megvettem.
