Az úgy volt, hogy darabos, elmozdulással járó ujjtörése volt a gyermeknek. Baleseti. Műtét. Négy nap bent. Egy hónap után drótszedés. Röviden ennyi volt.
Bővebben nem ennyi volt, hanem hogy egy pillanat nem figyelés, törés-zúzás, sírás-rívás, felismerés, mindenki magában anyázás, borogatás, azonnal sztk-ba rohanás, telefonálgatás, idegbetegeskedés, autóval szenvedés, röntgenre várás, idegeskedés, azonnal Balesetibe utalás, telefonálgatás, autóval szenvedés, parkolás, kartonozás, újabb röntgenre várás, ezt azonnal műteni kell és napokig bent kell maradni megmondást hitetlen arccal fogadás, de az anyuka is befekhet, viszont akkor nem hagyhatja el a kórházat megmondásnak örülés és hitetlen arccal fogadás, ruhákért hazarohanás, közben munkahelyre telefonálás, visszaérés, ezalatt műtétre előkészítés, ha az erek sérültek, akkor kérem amputálás, erre végképp bután nézés és semmit sem reagálás, és nem lehet leírni ezt az érzést, telefonálgatás, műtét alatt magunk elé bámulás, idegeskedés, telefonálgatás, idegeskedés, telefonálgatás, műtő ajtajának minden mozdulására felugrás, és még csak két órát írtam le :)
Ma már jobb mint újkorában. Sok IRL lenne, ha részletezném, ezért csak annyit mondok inkább, hogy persze sose kelljen megismerkednetek a Baleseti Gyermektraumával, és az ottani orvosokkal, de ha mégis úgy alakul, akkor nyugodjatok meg, mert a lehető legjobb kezekben lesztek. Nem tudom elég-e az előző mondat alátámasztására, de a gyermek vissza akar oda menni, műtétre.
http://www.origo.hu/lifenetwork/lifemagazin/20100427-ket-porgos-ora-a-baleseti-ambulancian.html
