Ha jól összeszámolom a dolgokat körülöttem, akkor mindenképpen abszolút érték jön ki. Gyermeket például felvették abba az iskolába, ahová kellett. Örülünk Vincent. Akármikor elmegyünk a suli mellett autóval, megörül, és kiabál, hogy szia iskola, hamarosan jövök tanulni!!! Biztos minden hat éves ilyen motivált? Jó lenne, ha így érezné később is.
Azt hittem, hogy nehéz lesz majd kitalálni, hogy mi érdekli, mi az, amivel többet szeretne foglalkozni. De nem nehéz. Egész nap matekozik. Ez a hat éves ezres számkörben számol. Tegnap pl. meglátta a fogaskerekűt, és azt bírta kérdezni, hogy a fogaskerekűre vagy a gyermekvasútra való menetjegy kerül-e többe? Mondtam, hogy kettőnknek a gyermekvasút kb. 2000 Ft, a fogas kb. 500 Ft (fogalmam sincs, mennyi egy buszjegy). Erre kapásból rávágta, hogy: ó az csak a negyede, négyszer mehetnénk fogassal ugyanannyi pénzért, amennyiért egyszer a gyermekvasúttal. Ez normális hat évesen?
