Nem tudom mit rontottam el, de nagyon izgulok. Azúgyvolt, hogy én nagyon utánaolvasós anyuka vagyok ugye. Meg szorongós is. Meg az önbecsülésem se valami hajdenagy. Utóbbi szinten tartása céljából többször leírtam ide már, hogy mekkora király voltam a gyermek kicsibaba korában, a pszichológusok és az írásgyakorló szülők neten fellelhető írásai alapján fontosnak ítélt kérdésekben. Ezen fontos kérdéskörökben mindent megtettem, ami tőlem csak kitelt, úgymint
- sírni nem hagyás;
- az anyatej emlőn keresztüli igénybevételének igény szerinti és két év két hónapig tartó biztosítása;
- hozzátáplálás megkezdése és lebonyolítása szigorúan tudományos valamint igény szerinti alapon;
- lehető legtöbb alvás biztosítása, lehetőleg ott, akkor, és azzal, ahol, amikor, amivel és akivel igény van rá;
- napirend igény és józan ész szerinti kialakítása figyelembe véve és igény szerint biztosítva az igény szerinti szoptatást, alvást, játékot;
- szobatisztaság nem erőltetése, igény szerinti időpontban való áttérés biztosítása;
- folyamatos anyai, lehető legtöbb apai jelenlét, megfelelő számú és igény szerinti kortársas kapcsolat biztosítása a napirendbe illesztett módon;
- kulturáltan szórakozás elősegítése, rengeteg éneklés, mese és open air foglalkozások beépített animátorral felár nélkül;
- lehető legideálisabb bölcsőde és óvoda megválasztása, a felvétel bebiztosítása, a folyamatos igénybevételre való motiváltság megteremtése.
Asszem minden eszembe jutott most. És most már rátérek végre, hogy mit is akarok kinyögni. A kisfiús anyukák rémálma, a kukacprojekt. Nagy parám volt végig. Ez is fontos kérdéskör, de ez nem illeszthető a fentebb felsorolt, anyuka által könnyen befolyásolható listába. Ráadásul ez is józan ész hovámész kategória, minimum két tábor van a húzzuk - ne húzzuk tengelyen, meg a mikor vigyük orvoshoz - mikor ne vigyük tengelyen. Választóvonal a szűkület-tapadás tengely, amely két keresőszóra google a mi barátunk. Az nem kérdés, hogy szűkület esetén be kell avatkozni. A kismértékű, nem zavaró, élettanilag általános letapadás a jellemzőbb, nálunk is ez volt. Nem volt komoly, elég jól, majdnem végig fel tudtuk húzni, de egy ponton túl már nem erőltettük.
A sok okosság közül - apja szakértői véleményét figyelembe véve - leglogikusabbnak az tűnt, hogy amíg pelusos, addig úgyis letapad, vagyis nem kell orvoshoz vinni kb. 3 éves kor előtt. Mindenap tisztítsuk valahogy, de ne nagyon húzogassuk, mert megsérülhetnek a hajszálerek, és a későbbiekben ez fizikálisan gondot fog okozni.
Ha már eldöntöttem kisebb korában, hogy nem zaklatom, akkor nem akartam foglalkozni vele, amíg nem muszáj. Aztán karácsony utáni héten vasárnap egyik pisilésnél megjegyezte, hogy kicsit csípi. Hétfő reggel már mentünk is a dokinénihez. Asszisztens fogta a lábát, én fogtam a kezeit, dokinéni meg egy gézdarabot és sok krém segítségével felhúzta. Lassan, gyengéden, nem tűnt nagy dolognak. Nekem. A gyermek üvöltött, nagyon sírt. Nagyon utált engem. Elmentünk játékboltba. Aztán gyógyszertárba Tetran kenőcsért. Dokinéni mondta, hogy 3-4 napig fürdés után be kell kenni, hogy a friss bőr hámosodjon. Fel kell húzni és bekenni. Nagyon durva volt. Üvöltött velünk, nem engedte. Mindent kitaláltam. És nagyon sajnáltam. Utáltam magam. Utálom most is, és nem tudom, hogy igazam van-e. Aztán elmúlt. Kábé egy hét alatt semmi se látszott. Gyönyörűen használható. Csodaszép kukac. Gyermek örült neki.
És azóta büszkén meséli mindenhol, hogy milyen ügyes. És azóta nem engedi, hogy hozzányúljunk. Egyáltalán. Nem közelíthetünk felé. Ő megmossa szépen, ahogy kérjük. De mi nem nyúlhatunk oda. Ha megpróbálom, akkor nagyon sír, fél, és könyörög, hogy ne nyúljak oda. Na ez a bajom. Elkrtam-e? Nem tudom. Nem tudom eldönteni, hogy jól tettem-e, hogy akkor vittem, amikor vittem, jól tettem-e hogy saját gyerekorvoshoz vittem nem pedig valami kórházba sebészhez, jól tettem-e, hogy nem készítettem fel előtte (indok: nem akartam stresszelni), jól tettem-e, hogy erőszakkal lefogtam minden este azért, hogy be tudjam neki kenni, amíg meggyógyul, jól teszem-e, hogy most mindennap este felhívom a figyelmét arra, hogy fel kell húzni fürdésnél, mert különben megint mehetünk orvoshoz, jól teszem-e, hogy megígérem neki, hogy ha minden este felhúzza fürdésnél, akkor soha többet nem lesz beteg a kukaca és emiatt nem kell többet orvoshoz menni.
Tegnap megkérdeztem, hogy miért?
- Miért nem engeded, hogy hozzányúljak, hogy én mossam meg?
- Háát azért - válaszolta - mert mindenki a saját maga nunusát és kukacát mossa. Jó?
- Ööö. Jó.
Remélem, hogy nem azért mondta ezt, mert fél attól, hogy valaki, bárki, bármikor hozzányúl, hanem azért mondta ezt mert egy kis okos tündér. Nem tudom. Szerencsére asszem van még pár évem, amíg ez eldől. Addig legalább, eggyel több sor van a szorongás listámon.