Nem árt felkészültnek lenni egy majdnem ötévessel való társalgáshoz. Például pörölycápákról és sivatagi kaktuszokról tart nekem kiselőadást egy-egy animal planet műsor után, aztán rákérdez, hogy "mi is a másik neve a gyilkos bálnának?" Hát mittudomén. Vezetés közben még nem vagyok bedrótozva a gugliba. Most kellett megnéznem, hogy orka. De ez mind hagyján. Reggel hét körül, amikor még amúgy se bútolt be az agyam, és amúgy is sávváltásban vagyok a nulláson százzal, ilyeneket kérdez, hogy "de anya, mi az, hogy átkozott?". Öööö. Vagy este hatkor, amikor már amúgy is lemerült bennem az elem és amúgy is sávváltásban vagyok a nulláson százzal, ilyet bírt most kérdezni, hogy "anya, mennyi kétszer végtelen?". Hát őőőő. Annyiban azért örülök, hogy nem rögtön a XX. századi filozófiai irányzatok kritizálásával kezdte, de annyiban kicsit frusztráló, hogy ilyen alapfogalmakon is simán gondolkodnom kell. A nullát annyiban érti, hogy onnan lefelé hideg van és minusz szám, felfelé meg meleg, de azt nem jelöljük; vagy hogy a nulla az semmi. A végtelent úgy képzeli el, hogy elképzelhetetlenül sok, "végtelen ház van a Földön". Nem tudom honnan látta, de egyik nap ezzel zaklatott, hogy "anya lerajzolom neked a különbséget nyolc és végtelen között". Egy T-rex és egy növényevő dínó alkotása közben vetette fel. Korrepetálásra kéne mennem néhány reál tárgyból. Egyelőre.
