Annak a preanyakori elhatározásomnak, hogy a lehető legkevesebb tévét pláne disney-ket aztán soha, majd például annak az postszüléskori elhatározásomnak, hogy rendszeresen írok blogot, nem sok eredménye lett. Utóbbi elhajlás azzal igazolható, hogy a munka már a blogolás rovására megy, még annyi szabad időm sincs, hogy képeket vagy linkeket keressek például ehhez a poszthoz. Előbbi pedig úgy alakult, hogy a gyermek nevelésének folyamatában megváltozott a sziklaszilárd véleményem, hovatovább rajongani is kezdtem a következő disney pixar tudomisén filmalkotások irányába, mivel folyamatosan nézzük őket úgyismint:
Jégkorszak 1-2-3
Verdák
Dino (Aladáros)
Őslények országa sorozat
Micimackó minden mennyiségben
Némo nyomában
101 kiskutya
Ezen felül kiemelt fogyasztói vagyunk a Magyar Népmesék, Kisvakond, Thomas, Éliás, Pom-Pom, Kockásfülű nyúl, Jamie és a csodalámpa, Lolka Bolka, Vizipók, Mikrobi, Nagy hohoho horgász, Mézga Géza, Pampalini és egyéb most eszembe nem jutó meserengetegnek, mind dvd-n, mind youtube-n, mind mesetv-n (egyszervolt).
Tv-csatornák közül a bebe tv még esténként belefér, Jim Jam megy, Minimaxot csak ha nagyon jó mese van rajta, többi kicsukva.
Lefekvéskor pedig a régebben itt már írt, saját magam által kitalált "két cica" című remek alkotásból alakult "két csiga" című mesét kell elmesélnem, akik mindenféle (gyerekszobában fellelhető) állattal találkoznak, akiket a gyermek elbáboz és megszemélyesít, és a világ végén lévő játszóteret keresik, és közben nagyon bátrak és száz dolog is történik velük, amíg végül elérnek arra a nyomorult játszótérre, és én már elalszom, és a gyermek meg szépen a helyére pakolja az állatokat, leoltja a villanyt, és betakarja magát.
A címről jut eszembe, hogy akkor most pedig saját magam motiválása végett ezúton büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom arról, hogy legalább havonta írok ide valamit, ami szabad szemmel is látható.
