Kb. idén márciusban értekeztem itt a háromévkörüli gyermek mérföldköveiről, márminthogy alvás, cumi, pelus. Végül így ért véget a történet:
Cumi:
Egyik napról a másikra. Szeptember 1-jén lett vége. Egészen konkrétan. Elég sokat használta még augusztus végén is, főleg alváshoz, meg csak úgy, ha fáradt volt. Óvó nénik csak annyit kértek, hogy hagyjam kint az öltözőben a zsákjában, és majd ha elalvásnál (tehát rögtön az első nap, az első elalvásnál) szükséges lenne, odaadják neki. Nem kellett. Aztán hazafelé sem kérte, este pedig el is felejtette, aztán másnap, vagy tán utána kérte valamikor, egy kicsit este, de visszaadta. Ő már nagy ovis kisfiú. Ilyen könnyen ment. Azt hiszem szerencsém volt, de annyit azért tettem az ügyért, hogy nem cseszgettem, egyáltalán. Mindig odaadtam, ha kérte. Sőt, ovi előtt nagy örvendezve mondtam neki, hogy az óvónénik is megengedték, hogy cumizhat. Mindezt persze azért kellett, mert az apja párszor megemlítette neki, hogy oviban már nem kéne, és én úgy éreztem, hogy ő ezt pontosan érti, és emiatt tart egy kicsit az ovitól, én pedig nem akartam, hogy bármi miatt is tartson az ovitól, ezért inkább lezsíroztam a dolgot az óvónénikkel. Talán emiatt volt könnyű, vagy tényleg szerencsém volt, tényleg nem tudom.
Pelus:
Egyik napról a másikra. Augusztus 10 körül lett vége. Írtam év elején még, hogy ő az utolsó a bölcsiben, akinek még van pelusa, de a gondozónénik mindig nyugtattak emiatt. Ráadásul kizárólag kényelmi szempontokból nem volt hajlandó megválni tőle, mert például kakilni már egyáltalán nem kakilt bele az utolsó fél évben. Pisilni viszont nem volt hajlandó másként, csak for fun. Aztán nyáron a kényelmi szempontok nyilvánvalóan a pelus ellen dolgoztak, csak azért, mert meleg volt. De mivel hol rajta volt, hol meg nem, ezért simán elfelejtette azt, hogy nincs rajta, és simán bepisilt, ami viszont nagyon idegesítette. Ezért inkább, szerintem kényelmi szempontokból mindig rajta volt. Aztán, Görögországban reggelente nem vettük fel, mivel mentünk a strandra, és ezért, szerintem tudatosult benne, hogy nincs rajta, és oda tudott figyelni, ráadásul a tengerparton akárhol és akármikor tudott pisilni. Éjjelente már régóta nem pisilt a pelusba, ezért aztán strandolás után se adtam rá, és ennyi. Kifelé még rajta volt, hazafelé már nem.
Alvás:
Itt inkább én voltam a gyengébb láncszem, de hozzászoktam, hogy a gyermek simán alszik egyedül. Bár sokszor akar velünk is. És ha akar, akkor velünk alszik. Legtöbbször hajnalban jön át az összes alvós macskájával, és a kislámpájával. Én mindig igyekszem rábeszélni az egyedül alvásra, de ha épp olyanja van, akkor egy ponton túl már nem erőltetem. Van, hogy belátja, van, hogy ragaszkodik. És akkor én látom be. Bár lehet, hogy túl engedékeny vagyok, ezt nem tudom. De mivel könnyen elalszik és nagyon jó alvó, ezért szerintem ezzel is szerencsém volt, vagy ezt is jól csináltam, nem tudom.
