[Popper Péter, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás - Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekek]
2005-ös kötet. Három részből áll: Ranschburg Jenő - Egy egész életre szóló találkozás...; Vekerdy Tamás - "Vagyok, mint minden ember: fennség..."; Popper Péter - Ősök és utódok című rövid írásait tartalmazza.
Hátlapján van egy remek mondat: "A szülő-gyerek kapcsolat örökké tart. Még a halál sem választja el őket." Ennek nagyon örülök :) Valahogy mostanság már egyáltalán nem is akarok meghalni, idegesít a tudat, hogy a gyermeknek nélkülem kell majd élnie.
Ranschburg Jenő írása bevezetés a pszichológia rejtelmeibe. Leírja a gyermek anyával, apával és családdal való találkozásának lényegét; a különböző elnevezésű kötődések mibenlétét; a felnőtté válásig tartó periódusokat; tipizálja a szülői nevelési stílusokat.
Vekerdy Tamás olvasmányos stílusban folytatja a témát. A sorsról és az elvárásokról ír. Beleszövi Freudot, Suddessex grófját, Tomot és Jerryt. Szól a tévéről és a belső képkészítésről, a szabad játékról, a szülői háttérről, megfigyelésről és utánzásról, a derűről és a fejlesztésről, az elfeledett dajkarigmusokról és a fülpiszkálóról. Szerencsére régóta tevékenykedik, így talán egyre több gyerek életére vannak hatással az írásai.
Popper Péter rögtön az indulati és a hidegvérű verés lényeges különbségével indít. Aztán következik az őszinteség, a spontanaitás, a provokáció. Lényegretörően ír arról, hogy az ember nem tulajdon, aztán az álszeretetről, a férfinevelésről és a nőnevelésről, az érzelmek energetikájáról, a német és az angolszász iskolarendszerről, és végül a pénzről.
Mindenkinek ajánlom jó szívvel ezt a könyvet.
