fabiengyerek

Ma egy hete nincs már cici. Még szeretné, este főleg, de azt hiszem, megérti, hogy nagykisfiú lett, és a nagykisfiúk se kérnek cicit, és a nagykislányok se kérnek cicit. Az első napokban felsoroltuk az összes gyerekismerősét a bölcsiből, és itthonról is, nehogy az jöjjön le, hogy csak a bölcsisek nem kaphatnak cicit, szóval végig mondtuk, hogy ő se kér cicit, és ő se kér cicit, és ő se, és ez talán hatott. Vagy nem tudom mi.
Most úgy alszik el, hogy az ölembe veszem a kiságya mellett, és énekelek egy Este jó este jót, egy Bodzavirágbólt, egy Bóbitát (pótita), mondok néhány kedves Weöres verset (Tó vize tó vize, Tekereg a szél, Őszi éjjel), valamint az utóbbi két napban pedig mesét is. Sose gondoltam volna, de aztán mégis. Ezek 8-10 mondatos kis történetek, egyik mondat közben találom ki a másikat. Például mese két cicáról, akik itt laknak nálunk a lépcső alatt, és valami zajra felfigyelnek, és a cseresznyefa alatt találkoznak egy békával, és ennek nagyon örülnek, és aztán szundikálnak. Vagy mese egy vavvav kutyusról és egy cicáról, akik kimentek a Dunapartra, és integettek a kompnak, aztán este lett és hazamentek és szundikáltak. Eddig ennyit találtam ki :) De elég jó szórakozás, ráadásul a gyermek ezután teljesen önszántából bemegy a kiságyba, lefekszik, és tíz másodpercen belül elalszik. Ez a gyermek egy tündér, az biztos :)
Most már a bölcsit nagyon szereti, úgy megy be reggel, hogy vissza se néz. Ha elfelejtek puszit adni neki, akkor aznapra úgy jártam. Valamelyik nap itthon felejtettem a mobilomat, és pár utca után visszafordultam, mire elkezdett kiabálni a gyermek, hogy nem haza bölcsibe! nem haza bölcsibe! :)
Két év két hónapot kapott az anyatejből. Jó volt. Mostantól nagykisfiúnak számítom.