[Julian Orenstein: 365 ötlet, miként nyugtassuk meg síró gyermekünket]
Ez szerintem olyan könyv, amit csak a szülés utáni hónapokban lehet megfelelően értékelni. Nekem sokat segített. Egy oldal per egy probléma vagy jótanács. Vicces rajzok és szolíd irónia. Jó a felosztása is, mivel a nagyon fontos első három hónapot teljesen külön kezeli. [0-3 első hetek, 3-12 babakorszak, 12-24 totyogós kor.]
Az első hetekben nem (sem) volt sírós a gyermek, tényleg csak akkor keseredett el, ha nagyon nyomós okot talált rá. Ki kellett totózni, hogy éppen melyik a kínja, de főleg eleinte nem volt hosszú a checklist. Fontossági sorrendben vagy beragadt a büfi, és/vagy teli volt a pelus, és/vagy éhes, és/vagy unatkozik. Aztán voltak még különféle égbekiáltó problémák, úgymint például túl szoros body, kiesett cumi, hideg fürdővíz, nyűgös-álmosság az esti időhúzás miatt, hajnali sajtkukac tekergőzés a túl sok laktoherb miatt, ésatöbbi.
[Észosztás on] Szerintem a babák nagyjából húszfélét képesek produkálni, esetleg babánként 20 különfélét, de több mint valószínű, hogy mindegyik lehetőség benne van ebben a 365-ben. [Észosztás off]
Részletek:
2. Ne késlekedjen!
Azok, akiknek már idősebb gyermekeik vannak, feltehetően hozzászoktak ahhoz, hogy hagyják még néhány percig sírni a gyermeket, bármi legyen is a baja (ez a lehetőség bizonyára elképesztően gonosznak tűnhet az első gyermekesek számára).
Ám ez a módszer nem működik újszülöttek esetében ... Azonnal cselekdjék, ne várjon egy percet sem, hanem valamiféleképpen próbálja megnyugtatni!...
Ezt kellett nekem olvasni, de nagyon. Többen állították, hogy hagyni kell, de én már első nap éreztem, hogy nem akarom sose hagyni sírni. És akkor ez a könyv lazán így kezdődött, plusz felkiáltójel, ... azonnal beleszerettem. És sose hagytam sírni a gyermeket. Más kérdés, hogy néha hiába nem hagytam, nem volt elégedett a megoldással, és folytathattam a hibakeresést, de rövid időn belül megtaláltam mindig. [Megjegyzés: a gyermek nem volt hasfájós.]
Hasfájós babák anyukáinak sűrű részvéteim mellett egy rövid részletet másolok ki:
41. Kólika, második rész.
...Mindenek előtt próbáljon meg egy dolgot szem előtt tartani megpróbáltatásai során: a kólika nem betegség. Gyermeke egészséges. A beteg babák erőtlenek, sápadtak és csendesek...
Néhány random téma a 365-ből:
Meleg törlőkendő, kaki ügyek, érzékszervi túlterheltség, orrdugulás, tejallergia, mosóporváltás, rossz lelkiismeret, instant csörgő, délutáni alvás, bábjátékok, idősebb testvér, távmunka, szoros cipő, hóbortok, hiszti, telefon.
És most már mindegy, mert nagyon hosszú lett ez a poszt, úgyhogy a kedvencemet még ideírom:
27. Lehetetlen elkényeztetni.
Talán nem tűnik túl jó ötletnek hozzászoktatni a babát a gondolathoz, hogy akárhányszor csak kinyitja a száját vagy boldogtalan az arcocskája, a szülő azonnal reagál rá, azonban ez a helyes teendő. (Egyébként érezte már úgy, hogy az ébrenlét minden egyes pillanatát gyermeke végeláthatatlan igényeinek kielégítésével tölti? Nem így van. Gyakorlatilag a nappal és az éjszaka minden egyes pillanatában ezt teszi.) Talán aggasztja a gondolat, hogy így kényezteti el a babát, és hogy ő soha többé nem fog majd megelégedni kevesebb figyelemmel. Ne aggódjék, ez nem így van. A fejlődésnek különféle szakaszai vannak, közülük az első a bizalom kialakulása. A baba megtanul bízni szüleiben élete első néhány hónapja során, amikor azok minden egyes alkalommal kielégítik igényeit: étel, melegség, megnyugvás. Gyermeke az önálló személyiség kialakulásához elengedhetetlen, értékes építőkővel lesz gazdagabb azáltal, hogy oly sok szeretettel gondoskodik róla. Ez a figyelem és gondoskodás a későbbiekben megkönnyíti majd számára a más gyermekekkel és felnőttekkel való bizalmas kapcsolatteremtést.
Ezt a mondatot aztán az Élet dolgai sorozatban [későbbi poszt lesz] is olvastam, és még jobban megörültem neki, hogy akkor biztos így van jól.
