fabiengyerek

Húsvét hétfőn el kell mennem locsolkodni a gyermekkel. A férjem aznap dolgozik, így kénytelen vagyok. Pedig ő szereti ezt a vidéki hercehurcát, én meg nem. A gyermek bölcsis hatásra tudja a Zöld erdőben jártamot, és mindenáron szerepelni akar, valamint rengeteg csokitojást és pirostojást is akar. A katicás hátizsákját fogjuk vinni gyűjteni. Áááá, és közben rájöttem, hogy mivel én megyek, nyilván engem is meg fognak közben locsolni mindenféle kisfiúk, ezért nálam is kell lennie minimálisan egy tonna kindertojásnak.
Iménti próbatétel azonban szinte eltörpül a három éppen napirenden lévő mellett.
Alvás
Nos, három napja leválasztottam magam a gyerekről. Azóta egyedül alszik. Nem mintha eddig nem aludt volna egyedül, például a bölcsiben, vagy anyósomnál. Itthon azonban elcsesztem. Illetve először nem, aztán igen. Amíg szoptattam, addig nem volt gond. Egész nap rajtam lógott, az elalvása is cicivel történt, teljes meggyőződéssel tettem be a kiságyba, és hagytam egyedül, mert nem sírt sose. Mivel ugye nonstop jól érezte magát cicivel a szájában. Aztán, amikor 26 hónap után leszokott (ezt asszem már legalább ötször írtam a blogban csak úgy bytheway), valahogy fura volt az egész. Eleve sírtunk egy-két hétig, és valahogy úgy alakult, hogy egyszercsak vele aludtam. A kinyitható kanapén. Sokszor úgy elaludtam, hogy át se mentem a férjemhez. Ment ez így egész addig, amíg megvettük az ikeás kiságyat. Férjem szöszmötölt vele, összerakta, és kidobálta a kanapét. De nem fogott ki rajtam. A bálna testemmel simán befeküdtem a gyerekágyba. Kibírt a masszív skandináv dizájn. Nyilván tudtam én, hogy nem mehet ez a végtelenségig, de nem bírtam lebeszélni magam erről a majomkodásról. Három napja azonban közölte a férjem, hogy ne legyek már barom, és végülis nem voltak ellenérveim. A gyermeknek egyszer magyaráztam el, hogy mostantól nem itt alszom, és jól meglepődtem, amikor tudomásul vette. Nyilván nem hülye, csak kicsi. Este, így most mesélek, énekelek, puszit adok, és becsukom az ajtót. A gyermek meg elalszik. Csak így simán.
Cumi
Négy hetes korában adtam neki. Cici mellett simán cumizott. Nem sokat, és nem mindig azzal aludt el. Amióta nem cicizik, azóta persze többet cumizik. Amióta beszél, azóta kicsit idegesítő, de nem akartam letiltani. Ganéj egy dolog szerintem csakazértis letiltani valamiről, amit ő szeret. Eleve nem kellett volna felkelteni az érdeklődését, de nem voltam ilyen ügyes. Ha már szereti, akkor csak saját elhatározásából teheti le, szerintem. Úgy volt, hogy odaadjuk a nyuszinak, hogy aztán a nyuszi odaadja kisbabáknak. Aztán most mégsem. Meggondolta magát. Kompromisszum az lett, hogy húsvét után csak a szobájában használhatja, alváshoz.
Szobatisztaság
Hónapok óta átmeneti korszakban van, vagyis ha épp kedve tartja bilibe pisil-kakil. Ha nem, akkor nem. Próbáltuk pelus nélkül, de mindig nagyon tiltakozott, úgyhogy nem erőltetjük. Bölcsiben azt mondták, hogy szeptemberre, mire óvodás lesz, úgyis leszokik. Áprilisban megpróbálják majd a pelus nélküliséget, mert akkor már melegebb van, és nem lesz gond az se, ha az udvaron lesz pisis a nadrágja. Mivel helyettem szinte egész nap a gondozónők vannak vele, ezért belátom, hogy ebben rájuk hárul a nagyobb feladat, úgyhogy alkalmazkodom. Ezt normális esetben nem lehet adhoc, meg kétféleképpen. Nem siettetem, nem is nagyon beszélünk róla. Reggelente igyekszem hamar levenni a pelust, mert egyre többször teljesen üres, aminek következtében a bili meg teljesen tele lesz. És ilyenkor nagyon megdícsérem. A gyermek meg örül, és kiabál, hogy 'apa, apa te is nézd meg mekkora óriásit kakiltam'. A férjem gyomrát nem erre tervezték, és meglehetősen akaratos fickó is, de a lelkére kötöttem, hogy ne merészeljen megjegyzést tenni, öklendezni vagy nem megnézni. Mivel a biliben nem egy óriásnagy kaka van éppen, hanem a gyermek lelki békéje, vagy valami ilyesmi.