A gyermeknek minden ünnep szülinap. Azt tudja, hogy olyankor általában nem dolgozunk, és általában van torta. Nem magyaráztam még el neki, hogy van olyan ünnep, ami nem szülinap, mert a szülinap, mint szó, az konkrét, de az ünnep, mint szó, az nem konkrét, és szerintem egy két és fél évestől pont elég, hogy egy különleges napot egy névvel illessen.
24-én otthon ünnepeltünk. Délelőtt kicsit főztünk, aztán lefeküdt a gyermek aludni. Azalatt feldíszítettük a fát, alátettük az ajándékokat. Négy körül felkeltettem, mondtam, hogy jöjjön ki a konyhába, mert ott van a karácsony.
Nem bonyolítottam túl a magyarázatot. Valójában nem is tudtuk, hogy mit mondjunk. Hülyeséget semmiképp nem akartunk. Valami logikus magyarázatot kerestünk arra, hogy miért ünnepelünk és miért 24-én. És miért mindenki. Nem vagyunk vallásosak. Az, hogy jön a Jézus, az nem áll a szánkra. A télapó valójában szintén nem, mert az szerintünk a Mikulás és csak hatodikára érvényes. Ezért, ha szóba került, mindenféle név, személyes és vonatkozó névmás használatát kerültük arra vonatkozóan, hogy ki az aki jön, és ki az aki hoz valamit. Jön a karácsony, lesz ajándék. Karácsony van, kaptál ajándékot. Ezt a fához tudta kötni, és a képekből vagy mesékből/énekekből erre is asszociált. A karácsony így egyenlő a karácsonyfával, az ünneppel és az ajándékokkal. És az tud jönni is. Az ajándék pedig egyszerűen meglepetés, és egyszerűen csak van. Nem hozza senki, hanem kapja valaki. (Mármint ha jól viselkedett hehe.)
Hamar magához tért a gyermek, kiváncsi volt. Nagyon örült a fának és a fényeknek. Elénekeltük a kiskarácsonyt, mert azt tudja. Aztán kibontotta az ajándékokat, örült, hogy itt van a karácsony. És azt mondta, hogy szülinap van :)
És tényleg. Hehe. Happy birthday dear Jézus, happy birthday to you :) Neki mindenki megünnepli a szülinapját. Ezt akkor gyorsan meg is mondtam a gyermeknek. Jön a karácsony, nem dolgozunk, nincs torta, de van fa, és vannak fények, és van ajándék. És szülinap is van.
