fabiengyerek

Thomas jó mese, aranyosak a sztorik. Gyermek imádja. Ha engedném, mind a 26 részt végig nézné együltő helyében. Valójában nagyobb gyerekeknek való. Három év alatt még csak a vizualitás és a zene a vonzó. Afölött már talán a történet is érdekes. Rögtön jófejségről tesz tanubizonyságot a mese azzal, hogy az ember főszereplőt úgy hívják, hogy "a kövér ellenőr". Nincs zavaros píszíség, a vonatok nem szuperhősök. Ráadásul férfihang a narrátor, nálunk Csankó Zoltán, eredetiben pedig Ringo Starr. (A nyávogó gyerekszinkron hangoknál szerintem nincsen idegesítőbb dolog a világon.) Mindig van valami kellemes tanulság is, például, hogy jó dolog, ha valaki megosztja az örömét a barátaival, és az is, hogyha önbizalma van. Vagy rossz dolog, hogyha valaki állandóan henceg, és az is, hogyha állandóan parancsolgat. Igazából nem nagyon bírom a tanulságokat, de valahogy csak véget kell vetni egy mesének :) A minden részen átívelő legfőbb mondanón azonban kicsit filóznom kellett, hogy most akkor hasznosnak jó-e lenni, vagy fontosnak? Végülis egy mozdony, az legyen hasznos... De például egy kisfiú?!?
Thomasnak nagyon sok barátja van. Thomas köré egy egész iparág épült. Tegnap láttam Thomas-os faliórát. 7000 pénz. Nagyon durva. Most úgy döntöttem, hogy a hasznosság mentén esetleg bekapcsolódom a globalizációba, vagyis Thomas pólót, pulóvert, zoknit szívesen veszek majd, hogy örüljön a gyermek. De a mesehűen megépíthető Sodor szigetet vasútvonalastól, Thomas-t az ő végeláthatatlan összes barátjával együtt (2000-5000 pénz per darab) nem akarom. Remélem a gyermek sem :)