Egy éves kora óta tévénéző a gyermek. Addig bírtam a sznobsági fogadalmat, valamint az egész napos igénybevételt. Addig sokat aludt napközben is, így a kevés ébren töltött időt egészen kreatívan ki tudtam tölteni én. Mármint személy szerint. A gyermek első évének minden fizikai és szellemi szükséglete egy véget nem érő emésztési folyamat része, szabadon választott betétdalokkal. Egy másik bejegyzésben majd részleteiben ismertetett, nem kevés munkával elért rendszer szerint a gyermek egy éves kora óta csak ebéd után és csak egyszer alszik. Majd este kilenc körüli elszunnyadását követően hajnali hat azaz hat órakor ébred normál üzemmódban. (Véletlenszerű korábbi ébredéseit cicivel még vissza lehet kapcsolni standby állapotba.)
Miajóistent lehet csinálni hajnali hatkor a munkába menésen kívül? Miután a gyermek megtanul menni, onnantól kezdve semmit. Tehát egyedül se reggelizni, se fürdeni, se wc-re menni, se számítógépezni, sesemmit. A gyermek mindegyikben konkrétan részt akar venni, ami eléggé megnehezíti például a rendeltetésszerű wc-használatot.
Egy nyugodt reggeli kávézásért már ölni tudtam volna, amikor felfedeztem a BBC Prime gyerekműsorait. Nem tudtam előtte, hogy a BBC-n például nincs reklám. Tehát egy darab sincs. Reggel fél hattól fél kilencig csak mesék vannak. Ezek kifejezetten normális mesefilmek, egytől-egyig. Gyermek egy másodperc alatt lett Teletubbies függő. Meg sem mozdul 25 percig. Amikor megjelenik a napocska, láthatóan boldog lesz és izgatott. Végig figyel és örül. Tán két napig gondolkoztam. A döntés szerint a CBBC-t akármeddig nézheti reggel, akár egyedül is. Innentől már a férj is nézheti előtte az ettenboróját vagy a meccsét. Szutykot mi sem nézünk, amit meg igen, az átmehet a szűrőn.
Közben az internetnek is köszönhetően jól kiművelődtem a tévés mesékből, és innentől majd ebben a témában is folyamatosan megosztom a tapasztalataimat a kedves olvasóval :)
