fabiengyerek

Ha írtam volna blogot pár évvel ezelőtt, akkor nagyjából egy szó se esett volna benne gyerekről. Sajátról pláne. Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem akartunk gyereket. Logikus mélyfilozófiai érvek, karrierizmus, önzőség, félelem, lustaság satöbbi okokból, végülis mindegy, a tény, hogy nem számoltunk gyerekkel. Januárban még nem.
Aztán februárban egyik nap beteg lett anyu. Másik nap mondtak egy ötnél kisebb számot. Egyik hónapra sem emlékszem tisztán. Júniusban volt a temetés. Aztán a semmi. Illetve szerencsére a férjem. Arra eszméltem fel azon a nyáron, hogy változtatnom kell valami alapvetőt a rohadt életemen. Nem elég, ha átfestem pirosra a hajam vagy az egész rohadt lakást, teljesen át kell alakulni, nem megyek tovább ugyanarra egy métert se.
Kimentünk Görögországba, férj Mükénét akarta látni megint, én meg terhes akartam lenni. Abszolváltuk a terveinket. Én konkrétan éreztem, hogy terhes lettem. Egyből egy :) Persze mindenki hülyének nézett és körberöhögött ettől. Én viszont detudtam, hogy tutira kisfiú és tutira benne van a hasamban :) Tudtam és tudtam, és mindenki bekaphatja, aztán kétcsíkos teszt, aztán orvosnál ultrahang, ahol kaptam kis fényépet hat hetes petezsákról. Aztán ezt a corpus delictit mutogattam boldog-boldogtalannak. Én. Aki nem akart gyereket. Héájjunkmármeg.
Én mindig is utáltam a pelenkareklámokat. Halálra idegelt a gyereksírás. Ha Inter Cityn tanultam vizsga előtt, legszívesebben kidobtam volna a visító kis idiótákat az anyjukkal együtt a vérbe. A szülésről csak negatív gondolataim voltak. Főleg a sok celeb picsa programozott császárja miatt. Teljes meggyőződéssel állítottam, hogy én is csakis császárral és csakis időpontra szülhetek, de egyébként se fogok, úgyhogy kabbemindenki. Boltban, piacon kiborítottak a babakocsis, kengurus anyukák, hogy faszé nem tudják otthon hagyni tömegben a nyivákoló kölyküket. Kábé így elvoltam nagyjából harminc éves koromig. Aztán akkor nyáron bevállaltam, de csak mostanában értettem meg, hogy mivan :)
Most úgy tudnám leírni, hogy van gyereked vagy nincs gyereked, az nem ugyanaz a halmazállapot. A dimenzió ugyanaz, az anyag is ugyanaz, de teljesen különböznek a paraméterek, más közeg felel meg a jégnek, a víznek és a gőznek. Ez nem fejlődési stádium, nem rosszabb egyik a másiknál, csak nem ugyanaz. Három teljesen különböző de egymásból következő állapot, ahol a körülmények megváltozása (szerencsére és jobb esetben) a saját döntésünk következménye. Nem merülök el filozófiai mélységekben, mert nem is tudok, de ez a kép szerintem nagyon szemléletes. Szilárd a halmazállapot, amikor még nincs gyerek. Az olvadásponton indul a folyékony halmazállapot, ami ugye egyértelműen a terhesség, a forráspont pedig a szülés. Amikor már van gyerek, hát az meg már gáz :)
Szerintem nem lehet elképzelni sem, hogy mi van a szülésen túl. Pont úgy nem lehet, mint Neo nem tudta az első részben. A példa persze esetünkben annyiban sántít, hogy egyrészt a mátrix kis szoftverfrissítéssel, de ugyanaz marad, másrészt egyik tablettát sem kell bevenni, sőt. Viszont legalább akkora a változás. Aki el tudja képzelni, hogy mi van a szülésen túl, az kurvaokos. Én mindenesetre semmit sem tudtam az egészről :) Viszont gratulálok magamnak, mert életem legjobb döntését bírtam meghozni. Csak kár hogy nem pár évvel ezelőtt.