Le
szak
vizs
gáz
tam.
Mondogattam magamnak előtte, hogy mindent tudok király vagyok. Belenéztem a tükörbe, mint tíz éve minden vizsga előtt. Gyakoroltam az okos nézést és mantráztam a fél méter magas papírhalmaz betűit. A Legfelsőbb Bíróság épületébe belépve igyekeztem nem összefosni magam, és drukkoltam, hogy a begyakorolt okos nézés kitartson addig, amíg sorra kerülök.
Van egy jogi szakvizsgám. Örültem. Kimentem anyuhoz, megmutattam a papírt a lobogó szélben. Ittam két viszkikólát. Van egy jogi szakvizsgám.
Akinek esetleg nincs jogi szakvizsgája, annak elárulom, hogy valójában csak egy szimpla a4-es fehér papír pecsét aláírás. Nem nagy ügy. Örülök neki, mert mekkora királyság már, de ez az érzés egy szülést például nem tud űberelni. Na az király. Legkirályabb. Szóval, ha például megkérdezné egy kócos pszichiáter, hogy mire vagyok a legbüszkébb az életemben, akkor teljes meggyőződéssel azt tudnám mondani, hogy a gyerekem anyakönyvére. Eddig is tudtam, de most már legalább teljesen biztos vagyok benne :)
