[Zdenek Miler - Jan Carek: A vidám Pöfivonat]
Jellegzetes arcú, kisvakondos figurák szerepelnek a fenti kemény, lapozós könyvben. Gyermeknek ezerszer is el kell olvasni, ami nem baj, és ő már természetesen kívülről tudja, ami baj, de mit csináljak. Egyébként tündéri aranyos az egész képi világ. A kis vonat, érezhetően egy gyerekvonat, ámde nagyon ügyesen megoldja a kalandokat. Azonban a szöveg... nekem égnek áll a hajam, pedig Romhányi nevű a fordító. Például: " Három vagon, egész vagyon. Ez az amit cipelek. Felelősségteljes munka, dehát vannak sikerek." Wtf? Vagy például: "Zötyög alattam a sínpár, siránkozik: jaj ne bánts. De én átsiklom fölötte, és azt mondom: rá se ránts". OMG. Van azért vicces rész is: "Bőségesen reggelizem, jól tartanak, nem vitás. Gőzöm sincs mért, de a gőzhöz szén kell és víz, semmi más." Vagy a rímelő szavak miatt: "Ha a bendőm netán egyet csikordul, úgy fűtenek, hogy a könnyem kicsordul." Igazából nem baj persze, hogy kívülről tudja, csak néha sajnálom a tárhelyét ezekre a blődségekre. Amúgy csomó dolgot tud kívülről. Amiket ide beírok a szöveg kategóriába, hát annak nagy részét, simán. Néha elájulok ettől, pl. a Micimackó három versszakát is kívülről tudja, na nem mintha dicsekednék, de igen :) Jó, a dallam az elég szabadon választott általában, de a szövegek hibátlanok :)
