Nem alszom jól mostanában, eddig nem az én évem ez. Egyre csak az van, hogy fel kell nőni a feladatokhoz.
Férjem csalódott, a héten végleg feladta a hivatását. Lehet ő akármekkora király a sakktáblán, a sakknak megvannak a sajátos szabályai, és ő ebbe a játszmába nem illik bele. Egyszer már otthagyta őket. Most már nem is mehet vissza. Egyszerűen imádja a szakmáját, de a szabály az szabály: kontraszelekció, pitiánerség, hozzá nem értés, full stressz.
Én is csalódtam. Eddig sose hittem el azt, hogy a politika tényleg mélyen benne van a gazdaságban. A héten a munkahelyemen ért hatásokból kifolyólag kénytelen voltam belátni, hogy nincs már kit választanom a választásokon. Itt is hasonlóak a szabályok: kontraszelekció, pitiánerség, hozzá nem értés, csak a full sterssz helyett full lenyúlás van.
Hö király.
Na ilyeneken filóztam ma egész éjjel, frusztráltam magam szénné. Aztán reggel befelé az autóban, halkan danolászó rádió mellett a vezetés közben gondolkodtam, osztottam szoroztam, agyaltam a munkahelyi feladatokon, iszonyúan sajnáltam magam, és aztán lassan tudatosult az agyamban, hogy a gyermek kiabál hátulról. "Anyaaa hangosítsd már fel, hangosítsd már fel!!!!"
Ez ment: :)
Annyira édes ez a gyermek. Lefosok mindent, csak ő számít :)
