Napra pontosan egy hónap telt el az első bölcsiben töltött perc és az első ottalvás között. Nagyon fárasztó volt, de megérte ez a hosszú beszoktatás. Az első nap, amikor ebéd után megpróbálták az alvást, akkor elfelejtették neki odaadni a cumit, valami gyűrődés volt a lepedőn, ami szétnyomta az arcát, mégis egy nyikk nékül aludt ott. És ennyi volt. Hipphopp. Halálosan szkeptikus voltam már a végére, aztán jól megdöbbentem :)
Így néz ki egy nap:
Én fél hatkor kelek, gyermek hatkor. Háromnegyed hétkor elindulunk, egy óra az út. Rakparton leparkolok, villamosnézés, séta a bölcsibe. Beérünk, átöltöztetem, elveszi a két izét amivel aludni szokott [egy cica és Po a piros Teletabi], berohan a gondozónőhöz, örül és kiabál, hogy anya gógózik [dolgozik], majd azonnal teátrálisan elsírja magát. Ez max. húsz másodpercig tart, amíg én le nem lépek. Reggeliig bent vannak, reggeli után kilenc körültől kint vannak. Motorozik, homokozik, verekszik, játszik. Tizenkettőkor ebédel, azonnal elalszik, háromig fel sem kel. Uzsi, négyre pedig ott vagyok érte. Fél hatra érünk haza, nyolckor fürdés, aztán alvás reggelig.
Jövő ilyenkorig.
