Headline: Brad Pitt előtt térdeltem a Bem rakparton.
Ugyanilyen idő volt, mint ma (tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek), de lehet, hogy csak november, és a Halász utca is stimmel. Öt éve reggel fél nyolc körül dolgozni mentem 86-ossal. Teljesen tele volt középiskolásokkal. Vadiúj, a laposnál valamivel magasabb sarkú cipőm eléggé nyomott, emlékszem, hogy azon filóztam, hogy miért nincs váltócipőm a munkahelyen, mikor arra eszméltem, hogy a Jégverem utcába nem fordult be a busz, mert kétirányúsítva van a Fő utca. Rájöttem, hogy itt forgatja a kémfilmjét a Brad Pitt, és le van zárva a Bem rakpart eleje. A Halász utcában egyszercsak bekanyarodott a busz a rendes megállójához. Ahogy a rakparthoz ért, iszonyat visítást rendeztek a tinédzserek, magukon kívül voltak, mint egy Beatles koncerten. Ott van Brad Pitt! Ja. Aha. Biztos. Valahogy meg tudtam nyomni a gombot, megállt a busz, kinyílt az ajtó, tinédzserek odatódultak nézelődni, én meg azzal a lendülettel zuhantam kifelé teljes sebességgel, a lépcsőt épp csak érte a lábam, a járdára érve térden landoltam, konkrétan mint az ólajtó. Persze egyedül én szálltam le, azazhogy. Felnéztem, és egy egész sorfal biztonsági őr nézte a műsoromat. Mögöttük a lezárt síneken lámpák, kamerák. És nyilvánvalóan Brad Pitt. Pókerarccal felálltam, leráztam a sáros új cipőmet, és bevánszorogtam a munkahelyemre. Pár hónap múlva ortopédia, térdműtét, praepatellaris bursitis. Tegnap férjem Tróját nézett. Ma megint térdeltem a Halász utcánál. Valami hiba lehet a mátrixban, mert csak kicsit lilult be.
