fabiengyerek

Radványi Balázs - Kányádi Sándor: Az elveszett követ
Hogy, hogy nem, de egyszer Kolozsvárra jövet
Elveszett az úton, el a török követ.
Pedig egyenest az isztambuli öreg
Szultántól jött volna, ha megjön a követ,
Fényes kísérettel, ahogyan csak jöhet
Konstantinápolyból egy szultáni követ.
Födte a lovát is selyem brokát szövet,
Bíborban, bársonyban lovagolt a követ.
Turbánjára forgót, derekára övet
A fényes szultántól kapott volt a követ.
Csillogtatta a Nap a sok drágakövet,
Éjszaka sem veszhet el egy ilyen követ!
Mégis, amint mondják, Enyed táján jövet
Kámforrá változott, odalett a követ.
Telt-múlt az idő, s a szultánnak szöget
Ütött a fejébe: Hova lett a követ?
Se híre, se hamva! kerékbe is töret
Mindenkit, ha elé nem kerül a követ.
Halál fia, aki parancsot nem követ,
Reggelre meglegyen az elveszett követ!
Agák, bégek, basák, ki csak számbajöhet,
Indultak keresni, hol lehet a követ.
Jöttek dérrel-durral. Enyed táján jövet
Kámforrá változtak, akárcsak a követ.
Dühbe jött a szultán: Biztosan egy követ
Fújnak a piszkosak, s a hóhányó követ.
Együtt szedik ezek a tejrol a fölet,
De jaj nektek, agák, bégek, basák, követ!
Azzal lóra pattant, jött, ahogyan jöhet,
Maga a nagy szultán, nem holmi kis követ.
Pompáját leírni fölösleges szöveg,
Koldusnak látszana mellette a követ.
Jött hát, s mit ad Allah? Enyed táján jövet
Eltunt a szultán is, akárcsak a követ.
Így a mai napig nem tudjuk, az öreg
Szultántól mi hírrel jött volna a követ.
Hódolatot kívánt, vagy csak arany övet?
Ónkupát szegődni jött volna a követ?
Hódoltatni ide ugyan jönni jöhet,
De amit kap, aztán viheti a követ!
Vihetné, de hol van? Enyed táján jövet
El mégsem párolgott kámforként a követ.
Gördítsük le hát a titokról a - követ!
Vénséges vén pince mélyén ült a követ.
Az történt ugyanis, Enyedre béjövet
Szörnyen megszomjazott, s vizet kért a követ.
De vízzel Enyeden, ó, nagyságos követ,
Akkor sem kínáljuk, ha kerékbe töret!
Kortyolt egyet-kettőt, de minthogyha tüzet,
Lett a bortól egyre szomjasabb a követ.
Lement a pincébe... Elég is a szöveg.
Még most is ott iszik az elveszett követ.
Agák, bégek, basák, ki csak számbajöhet,
Jutottak a nyomon, ahová a követ.
Ott van a szultán is, azt fújja az öreg:
Tudtam én, hogy egyszer megkerül a követ!
Én is majd folytatom egyrímű versemet,
Mikor Kolozsvárra érkezik a követ.

CD-n: A Pelikán, Hol a nadrágom?