Abszolút nem emlékeztem arra a tényre, hogy az Iciri-picirit Móricz Zsigmond írta. Ráadásul Kaláka gyerekdalként szerepelt a fejemben. Mindenesetre ez volt az első gyerekkönyv, amit sk vettem. Azért pont ezt, mert a többi új kiadásúnak nem tetszett a grafikája. Ma ott tartunk, hogy csak annyit mondok: holvoltholnem, és a gyermek rohan a könyvért. Amikor őrültködik, rohangál, tör-zúz, akkor könnyen le lehet így szerelni. Viszont cserébe legalább tízszer kell végigmondani a sztorit :) És amikor már biztos benne, hogy nem vesztek el azok az ökröcskék, akkor a versben nem, viszont a rajzon szereplő alakokat kezdi el mutogatni úgy mint napocska, aki kukucskál a kiserdő mögött, valamint két katica, akik szintén örülnek a barmok megkerülésének. Úgy is működik egyébként, ha ott se vagyok vele. Ő a szobájában nézi a könyvet, én meg a lakás más helyiségében azt csinálok, amit akarok, persze közben fennhangon kántálva a verset. Mondjuk netezni nem könnyű így :) Megjegyzem ez a könyv már darabokban van.
