Mázlim volt újszülöttként (is) a gyermekkel, mert csak nyomós okkal folyamodott síráshoz, és mindegyiknél megvolt a megoldás. Az elején kérem a telefonos segítséget, illetve random a módszer, később már rutinróka vagyok éjjel is, a következő sorrend végigzongorázásával. Beragadt büfi: büfiztetés, kakipisi: peluscsere, éhség: cici, álmosság: cici majd alvás, unalom: éneklés vagy zenélőforgócsörgőbizgentyűk. Csak a kórházi ének repertoárt kellett bővíteni valahogy :)
Az egy kismalac az apjának jutott eszébe. A gyermek félévesen már felismerte a dalt, és megnyugodott, ha ezt hallotta. Sokat hallotta. Ha nyígott, akkor ezt énekeltem neki, és akkor nézett és nyugodt volt. Egyik este gyermek fáradt, de még ki kell bírni egy órát valahogy a fürdésig, viszont nem sír, mivel éneklem neki az egy kismalacot már egy ideje. Néz rám, csücsül az ölemben, én éneklek, idő telik. Apja fürdik... majd ordítva kirohan a fürdőszobából, ki a kertbe, és ordít még mindig, hogy h a g y d a b b a e z t n e m l e h e t e l v i s e l n i ö t v e n e d j é r e m á r !!!
Gondoltam, jó lesz megszerettetni másik dalokat is gyermekkel :)
