Olvastam, hogy sokan éneklik ezt este. Amikor olvastam, akkor még nem is énekeltem semmit se, mert annyira kicsi volt a gyermek, hogy simán elaludt cicizés közben. Aztán, valamivel másfél éves kora előtt kezdtem el énekelni minden este valamit, mert akkor már nem aludt be cicizés közben. Ennek a versnek egyszerűen állatjó a hangulata. Jó a dallam is (nem tudom, hogy ki írta). Olyan az egész, mint amikor nagyon fáradt vagy már, és szétolvad a mennyezet, egy csomó dolog jár a fejedben, de nem tudod nyitva tartani a szemedet egyáltalán. Beájulsz, forog minden, tök jó, anya ölében elalszol.
Van benne egy-két idegesítő elem. Nem akarom azt énekelni, hogy meg is hal egy kisbogár, mert, ha jól emlékszem, ezen mindig sírtam gyerekkoromban. Miért kellene elalvás előtt a halálon gondolkodni? Aztán meg minek akarnék sírni? Nem, nem akarok sírni meg a halálra gondolni, hanem el akarok aludni. A felhő egyébként is szebb, mint a füst, nem is beszélve arról, hogy megfelelőbb a ritmusa.
Átírtuk és kész.
